2012. február 27., hétfő

2011.04.29-01. Mecsek, Medvehagyma túra A második nap


Eljött a vasárnap reggel, még itt a Mecsekben is. Felébredek, törölgetem a szemem, majd felülök az ágyra. Szétnézek a szobában, látom van aki hamarabb felkelt. Lassan ébred a társaság, de Ericdravent nem látom, hiába kérdezem a többieket, ők sem látták. Fogom a telefonom, felhívom. Kiderül kora reggel gondolt egy merészet, és elment sétálni a környéken. Most épp pár km-el arrébb gyalogol. majd csatlakozok valahol, mondja. Ezzel csupán egy pici gond van, a szállást 10-ig el kell hagyni.
Telefont leteszem, összepakolok, Eric cuccait is, reggeli és irány a kocsik, pár perc kocsikázás, és már gyalogolunk is medvehagymát vadászni! az idő a legjobb túraidő amit túrázó remélhet! Hajnal óta esik, a föld átázva, pocsolyák mindenfelé, sár és dagonya! Esőkabátos a buli, elnézve a felhőket ez így is marad pár óráig. 
Nos, tapossuk a sarat földúton kerülgetjük a pocsolyákat, igyekezve megtalálni a legszárazabb részt. Bár majdnem mindegy hol megyünk. Semmi sem tart örökké, ez a sárdagonya is elfogy egyszer. Így is lesz, letérünk a sárútról, innen erdei ösvényen gyalogolunk, ezen már nincs sár, csupán csúszik, de rendesen.
A Melegmányi kőlyukhoz érve tartunk egy rövid pihenőt. Itt levehetjük az esőkabátokat, fedél van a fejünk felett.
Tovább indulva pár perc gyaloglás után megpillantjuk a prédát! Igen ez medvehagyma, de mennyi! Beborítja az egész völgyet, akármerre fordulunk mindenfelé látjuk, szinte fehérré varázsolja az erdőt, mintha visszatért volna a tél, pihe puha hótakaróval borítva az talajt.
Meg is akad a túra! A haladási sebességünk csupán tizede az eddigi tempónknak. 
Viszont készül száz fotó, mindenki kattogtat, minden lépésnél találunk valami fényképezni valót. Medvehagyma homályos háttérrel, sok medvehagyma túrázóval, medvehagyma patakkal, medvehagyma fatörzsekkel, medvehagyma  csak úgy szimplán, medvehagyma kockaképen, medvehagyma széles képen, medvehagyma Kánya forrással…
Hoppá, már itt is vagyunk? Gyorsan eltelt az idő, szinte észre se vettük a kilométereket, annyira belemerültünk a fényképezésbe, gyomrunk is korog már, ideje ebédelni. Neki is állunk falatozni, szendvicsezni. Pár percet időzünk csupán, az eső szerencsére alábbhagyott, de az esőkabátokra még szükség van.
A folyamatos eső alaposan átáztatta a talajt, az út csúszik, viszont a növények gyönyörű élénk zöldben pompáznak, és persze mindenhol medvehagyma. Most már kifényképeztük magunkat, már nem kattanunk rá a fehér pamacsokra. 
Annál jobban az előttünk álló lejtőre, pontosabban a sáros meredek úton elcsúszó hölgyek fenekére! Szemét módon, előremegyek és fényképezem a kétségbeesetten kapaszkodót keresőket, miközben küzdenek az életükért. Nagy harc, nagy képek készülnek! Páran szó szerint gatyaféken érnek le.
A Melegmányi forrást érintve jutunk a mésztufa lépcsőhöz. A védett terület geológiai érdekessége a felszínre kerülő víz elveszíti oldóképességét, az oldott CaCO3 tartalma kicsapódik, a patakba hulló faágakra, levelekre, egyre vastagabb réteget képezve. 
A mésztufa képződése során a kicsapódás látványos gátakat, lépcsőket, apró tavacskákat hoz létre. Egy idő után a növényi anyagok elbomlanak, így lyukacsos szerkezetűvé válik a képződmény. A folyamat napjainkban is tart.
Ezen a napon hűséges útitársként szegődött hozzánk az eső, egy percre nem tágított mellőlünk.
Azonban mire az Árpád kori templomhoz érünk, kitartó gyaloglásunk meghozza a sikert. Az eső elfáradt, most már csupán szemerkélésre futja az erejéből! A talajt viszont az emelkedőkön is feláztatta! Lefelé még csak-csak lecsúszkál az ember, hála a gravitációnak, na de szemben a fizikával! Akiknek nincs túrabotjuk, azoknak marad a négykézláb módszer a társak nagy örömére! Így vagy úgy, de feljutunk, a meredeken, utunk következő állomásához már könnyed sétával érünk. 
Ez pedig nem más mint az 1100-as években épült mánfai Árpád-kori templom. A román stílusú templom a XII. sz épült, eredetileg félköríves szentéllyel, majd a XIII. majd a XV. században átépítették, bővítették a templomot. 
Ötemeletes, ikerablakokkal ellátott torony, itáliai építészeti stílusról árulkodik. a templomot körülvevő falat a XV. sz-ban építették. A templom mellett található két, védett, több százéves ezüst hárs.
A parkoló ahol a kocsikat hagytuk pár perc gyaloglásra van. Az eső összeszedte maradék erejét, és az utolsó kilométeren utolért minket. Jól rákezdett, azonban a parkolónál lévő csárdában forró levest szürcsölve, rántott húst majszolva ez már minket hidegen hagyott. A célunkat elértük, a medvehagymát megtaláltunk, jöhet a jól megérdemelt pihenés.

2011.04.29-01. Mecsek, Medvehagyma túra A második nap




2012. február 21., kedd

2011.04.29-01. Mecsek, Medvehagyma túra, Az első rész


A fokhagyma ismert koleszterincsökkentő, baktériumölő és értisztító hatása a medvehagymában többszörösen megtalálható, „illatanyaga” viszont a fokhagymáéhoz képest elenyésző, sokkal kevésbé maradandó, ezért bátran nagy mennyiségben is, kúraszerűen fogyasztható. Ezen a hétvégén épp medvehagyma vadászatra indulunk, Mecsek hegyei völgyei közt keressük az értékes növényt.
Találkozópontot Sikondán egy kempingben. De nem ám sátorral, vagy lakókocsival! Szépen felújított házban ahol közösségi tér is van, na meg WI-FI! Azoknak a túratársaknak akik nem tudnak meglenni a net varázslatos világa nélkül.
Este 18:00 körül fut össze a csapat, a kemping bejáratánál, becsekkolunk majd elfoglaljuk a szállást. Persze egy kávé és ünneplő jéger után a büfében. Igen ünnepelünk! Hisz itt a hétvége, és mi ismét egy klassz helyen töltjük a hétvégét.
Nem ünnep az ünnep kókuszgolyó, hamuba sült pogácsa, na meg bor és pálinka nélkül. De ez mind semmit sem ér, ha nincs zene-bona. Így hát előkerül a notebook, hangszórók az asztalra, és kezdődhet a dinom-dánom karaoke party! Egy hangolódás, és persze pár pohár után, a legnagyobb előadókat is leénekeljük! Nagyon tud a banda!
Szombat reggel 6:50-kor ébresztő, majd reggelizünk,  a büfében egy kávé és már indulunk is medvehagymát vadászni!
Az útvonalat nem tudom, térképem nincs meg nem is az én feladatom ezúttal a túravezetés, ezt a nemes feladatot Syringa vállalta, ő találta ki a hétvégi programokat. Amit tudok azt leírom nektek, zsigerből, ahogy emlékszem. Az első útelágazásnál egy ledöntött kereszt áll. 
A színészi vérünk egyből a felszínre tőr! a képet nem tudom megmutatni, de Krisztust és imádkozó Szüz Máriát el tudjátok képzelni. A talapzatról messzire ellátni, a hatalmas szántó mögött emeletes házakkal, a város terül el a horizonton.
Rápillantva a térképre, kiderül, a csapat rossz irányba indult, a két vezetőt hátrahagyva gyalogolnak a makadámúton. Előre kiabálva sikerül megállítani a 200 méterre lévő csapat elejét. A jelzett út a szántó túloldalán vezet. Nincs mit tenni, átvágunk! Imi pedig belebukfencezik a térdig érő zöld tengerbe. Fényképet nem készítettem, de videó van! Azt majd a filmben láthatjátok.
A mező után egy sűrű bozótos, majd egy patakátkelés, végül tüskés bozótoson verekedve jutunk vissza az utunkra, ami bevezet egy kis településre. A templomot megcsodáljuk pár mondat egy kiselőadás, és megyünk tovább.
Egy régi pincesor, majd visszajutunk az erdőbe. Na itt aztán csodálkozunk, nem kicsit! Sok érdekességet láttunk, de ilyet még nem! Valaki mesélje el nekem, hogyan kerül több száz női melltartó és bugyi az erdőbe közepébe? És ki az a marha aki festékesdobozokat dobál szét? És ki az aki a fák törzsét össze-vissza festegeti, miközben a ruhadarabokat felakasztja a fák ágaira?
Hát nagy az isten állatkertje, szokták mondogatni. Kicsivel arrébb egy kiégett raktárépület éktelenkedik. Szegény épület, nem elég hogy tönkrement, idióták még tovább rombolták, teleszemetelték, leverték a csempét a falakról, kiszaggattak mindent a falakból. Értelmetlen rombolás, pusztítás, vandalizmus. 
Nos haladunk tovább az utunkon. Megint egy kis falu következik. A nevét bocsássatok meg, nem tudom, de nincs is olyan nagy jelentősége. Annak viszont igen, hogy az egyetlen kocsmát bezárták, mert nem működött. Ugrott a kaffe.
Ha így hát ez van, gyerünk tovább! Pár száz méter után egy gyár udvarán egy Lenin szobrot látunk! Ezt le kell fényképezni! A portást megfűzzük, jó fej beenged minket egy fotó erejéig. Persze nem egy kép lesz, és csoportképet is itt készítjük.
Hamár szocializmus akkor jöhet a Borbála hídépítő és bányász emlékpark. Itt találunk mindenféle érdekességet! Egy nagy kereket ami segítségével a bányászok a bányába ereszkedtek, illetve a kitermelt ércet húzták a felszínre. Egy bányász szállító vonatot, vízszivattyút amivel a vizet emelték ki a tárnákból. Érdekes, amikor önkéntes tűzoltó voltam anno, ilyen kismotoros szivattyúkkal jártunk tűzoltó versenyekre. 
Vannak itt csillék, szállítószalag,  kompresszor és érdekességképpen sok nagy gép.  
Találok egy érdekes vasdarabot, pontosabban sarut. Ez a vas valamikor az Árpád-híd állósaruja volt, ezen állt anno a híd tartópillérje, most már itt pihen itt tölti nyugdíjas éveit. Hát, arrébb tolni még kilencen sem bírnánk, hiába súlyos vasdarab.
Innen egy kilométerre van egy védett terület. Ha már errefelé kóborolunk nem olyan nagy kitérő. Odaérve megrökönyödve látjuk a magyar hatóságok mit műveltek errefelé. A régi szeméttelep amit nemrég re kultiváltak, és a motokrossz pálya között egy pár méteres sáv, ennyi a védett övezet. Egy karóra, ráakasztva egy tábla és kész. Végül is, az övezet védve van, a partifecskék pedig vidáman fészkelhetnek. Max a krosszmotorok, rengetik a földet felettük bár méterrel lévő ugratón.
Megyünk tovább, kövesúton gyalogolunk. A re kultivált szeméttelepről, vagy ból kifolyó vékony patakocska színes, barnás trutyival tarkított vizén már nem lepődünk meg, a helyi gyerekek agresszív viselkedése inkább szánalmas, mint meglepő, de ami itt kerül a szemünk elé, az ledöbbentő!
Egy néha szebb időket megélt több emeletes kastély áll előttünk. Sajnos az ember rombolási vágya ezt az épületet is megtalálta. Minden ablaka beverve, ajtók szétrugdosva, csempék leverve a falakról, a parketta feltépve. 
Sorolhatnám a vandálok tetteit, de nem akarlak benneteket ilyen negatív dolgokkal traktálni. Egy átok megteszi! Hogy száradna le a keze, aki ilyet tesz! Ennyi, itt vannak a képek!
Ebédidő van, meg nagyon meleg. Tűz a nap ezerrel, a fák árnyékában eszünk pár falatot, majd irány az erdő! Gyalogolunk, pár kilométert míg egy tópartra érünk. Tó parton a Hamvas büfében végre kávé, van akinek sör. mindenesetre szusszanunk, és gyors léptekben szedjük a lábainkat mer elkezd csepegni az eső. A zuhé előtt jó lenne visszatérni a kempingbe. Szerencsével járunk, csak a széléből kapunk.
A kemping bejáratánál TurátoT vár ránk, ő busszal érkezett, páran kicsivel később csatlakoznak, kocsikkal. Mi mindenesetre bográcsozunk, mire elkészül a finom vacsora befut az utolsó kocsi is, így lesz teljes a csapat. Közben előkerül pár jégeres üveg, amik gyorsan a kukákban landolnak. Persze üresen! A nyakalók meg féktelen jókedvbe kezdenek! Kedvüket a finom bográcsos csak fokozza.
Van itt minden! Si-hu-hu hátrafelé, üvegpörgetés egy oszlop tetején, meg sok részegen jó mókának tűnő hülyeség. Amit mi józanok nagy kerek szemekkel nézünk csupán.
Este még egy éjszakai fürdőt tervezett Syringa, a közeli termálstrandon. Az illuminált túratársak mélységes felháborodásnak adnak hangot, hogy ők nem jöhetnek! De nincs mit tenni, 36 fokos termálvízbe erősen ittas ember nem jöhet!
Mi páran megyünk, alaposan kiáztatjuk a magunkat. A levegő 10 fokos lehet, mi a 36 fokos meleg vízben ennek ellenére kellemesen érezzük magunkat. Majdnem annyira mint a mellettünk néhány méterrel enyelgő pár. Ahogy elnézem a csaj arcát neki már jó volt! J
Nekünk maradt a meleg víz élvezete, 11 körül érünk vissza, a többiek már nagyon vártak minket. A szálláson feje tetejére állt közben minden. Nagyi haza akart menni, csak a többiek eldugták a kocsikulcsot, Ericdraven gyereket játszott, tehát volt fesztivál, meg hiszti meg minden. Engem a történetek szimpla hallgatása is sokkol! 
Nagy kerek szemekkel nézek. A véleményemnek hangot adok. Bár ittas emberekkel vitatkozni nem az erősségem, fel is megy a pumpa rendesen. Kártyázunk kicsit, pár csörte, majd megyek aludni, a többiek valamikor nem tudom mikor kerültek ágyba. 
Reggel Eric ágyát üresen találjuk, senki sem tud róla. Rácsörgök….
2011.04.29-01. Mecsek, Medvehagyma túra


2012. február 13., hétfő

2011.04.23-25. Erdély, Bihar Pádis harmadik nap

Bihar hegységben túrázunk, az éjjelt egy esztenában töltöttük. Reggel motoszkálásra ébredünk a szállásunk mellett felhalmozott konzervdobozok között turkál egy medve.
Reggel Anita szavaira ébredek. Egy medve zörög a konzervdobozokkal itt a ház mellett! Had zörögjön, válaszolom, és átfordulok a másik oldalamra. Csupán egy vékony deszkafal választ el minket, akár ránk is törhetne. Nem hinném, hogy sokáig feltartóztatná., bár hozzáteszem, ilyen történetet még nem hallottam. A medvékkel azonban vigyázni kell. 
Nos, a kíváncsiság gyorsan felébred bennem! Pár másodperc múlva, a fényképezőgép után nyúlok, belebújok a bakancsomba és irány kifelé! Na, maci, most lencsevégre kaplak! Óvatosan nyitom ki az ajtót, kidugom a fejem, szétnézek, de nem látom a bundást. Kimerészkedem ház jobb sarkáig, onnan kukucskálok, arrafelé ahonnan jött a motoszkálás. A szívem a torkomban dobog, érzem az adrenalint a véremben. 
Kilépek a fal takarásából, hátha meglátom, de semmi, valószínűleg átment a ház másik oldalára. Átmegyek én is a bal oldalra, kikukucskálok a sarkon, de nem látom. Lehet, a ház mögött van, lassan óvatosan házfalhoz lapulva hátrasétálok, csendben lépkedve. Kitekintek a saroknál, ház háta mögé, de nem látom. Pedig itt kell lennie! Ha erre nincs, akkor visszacammogott a konzervdobozokhoz.
A ház háta mögött lenne a legrövidebb megnézni, de ha ott van és észrevesz, nem jutok el az ajtóig. A medve gyorsabban fut, akárhogyan szedem is a bakancsaim! Nem kockáztatok ekkorát, inkább visszagyalogolok a bejárathoz a fal mentén. Bízva benne, a maci nem az ajtónál kíváncsiskodik éppen! A szívem a torkomban dobog, mikor a ház sarkához érek. Egyik kezem a fényképezőn, a másik a késem markolatán. Bár tudom, a késsel esélyem sincs, de bátorságot merítek a tudatból, nem vagyok védtelen. Nagy levegőt veszek és kinézek a fal takarásából, de itt sem látom a bundást! 
A fenébe! Hova tudott eltűnni! Az ajtó előtt elhaladva, már biztonságban érzem magam!  Két lépés a sarok, kinézek a konzervdobozok felé ismét. Hát itt sincs! Irány a ház hátulja, de ott sincs. Úgy érzem, fogócskát játszunk a ház körül, és én vagyok a fogó addig amíg meg nem látom! Na, akkor fordul a kocka! Mindenesetre körbesétálom a házat! Amint a visszaérek a bejárathoz, a szemem megakad a talán, harminc méterre lévő bokron, mintha mozognának a levelei. Szerintem a maci pár pillanattal előbb bújt el a levelek között. Fogó ide vagy oda, a bokrok közé már nem megyek utána! Gondolom, megértitek miért! Nem igazán vágyom reggeliként végezni!  
Összepakolunk, és 6:40-kor elindulunk Szamos-bazár felé, ami innen 15 perc járásra van. Az elágazás mellett van egy forrás, a legjobb reggeliző hely, farönkökkel! Előkerül a gázfőző, a rókagombás levessel, a halkonzerv, húsos szalonna, retek, paprika, és kenyér.
Tele energiával meg sem állunk az Aragyásza barlangig! Ott is csupán a csodálkozás miatt! A barlang tetejéről jégcsapok lógnak, a földön jégszobrokat alakított ki a lecsöpögő víz. A barlang falán a sziklán lefolyó csapadékvíz tíz méter magas jégfalat hozott létre, olyan mint a strandon a csúszda! 
Ezen lecsúszni, őrültség, de izgalmas is lenne! Vagy hágóvassal, jégcsákánnyal megmászni! Nos, mi egyikre sem vállalkozunk, a nyakunkat sem szeretnénk kitörni, és hágóvas sincs éppen nálunk. Tehát óvatosan lépkedve a jeges barlangban bentebb megyünk, megszemléljük a többi üreget is. Szerencsére kevés víz folyik a barlang mélyén, csak egy helyen ér bokáig.
Azonban a ferdén befagyott víz már megnehezíti a továbbhaladást. Alig lejt, de amint rálépek a tükörsima jégre, abban a pillanatban csúszom lefelé! A falig folyamatosan gyorsulva, korcsolyázom, majd a fal állít meg. 
Ebből baj is lehetne, erre mindig figyelni kell! Itt most szerencsére csak pár métert csúsztam, de csúnya sérüléseket lehet szerezni. Az adrenalin bomba viszont, megint megvolt!
Átjutva a barlangon, keskeny szurdokban vezet az utunk, minden jeges, havas, csúszós, a lábunk alatt pedig patak csörgedez. Farönkök vannak a patakmederben, megkönnyítve a járást, de most jégréteg vonta be őket és nagyon csúsznak. Kapaszkodunk a sziklákba, ahol van ott láncokba, azonban minden vizes, nedves. Az ujjaink, elgémberednek a jéghideg kapaszkodok markolásában. A szurdok legvégén, egy jeges farönkön egyensúlyozunk. Aki hibázik, az csobban a jéghideg vízbe! Ez most kellemetlen lenne! Itt vagyunk az a Fortuna ligetben, nulla közeli hőmérséklet van, és 30-40 cm hó a lábunk alatt. Le is fagyna az ember lába a jéghideg fürdő után! Nyáron jártam erre, Kata akkor belecsúszott a derékig égő 5-6 fokos patakba. Talán egy percet volt a vízben, a lábai már elgémberedtek, érzéketlenné kezdtek válni. Erre most nem vágyunk, szerencsére ez a kaland most kimarad az életünkből.
Itt az Aragyásza-patak a Feredeu-patakkal folyik össze, innen kezdődik a Meleg-Szamos szorosa, ez a rész a folyó legfestőibb és legvadabb szakasza! 100 méteres sziklafal magasodik az ide látogató turista fölé. A szurdokba ezúttal csak betekintünk, a derékig érő patakban továbbjutás gondolatát pillanatok alatt elfelejtjük. Inkább a fenti utat választjuk. 

Vadregényes ösvények, mohák, keresztbe dőlt fák, kristálytiszta vizű patakokon haladunk keresztül. Mesés érintetlen világ ez, eldugva az Erdélyi szigethegység szívében. Itt állunk a Cukorvár mészkőszikláin, bakancsaink orránál száz méteres szakadék, aminek a legalján hideg vizű patak folyik. 
Nem más ez a hely, mint a Szamos szurdokvölgye, méltó helye a turisták egyik fő célpontjának. A sziklákon megebédelünk, innen visszafelé indulunk az Aragyásza barlang, majd a piros jelzésen gyalogolva visszamegyünk Glavoj rétre. Így leírni ez ennyi, pár másodperc, gyalogosan azonban négy és fél óra gyaloglás. Piros jelzésen haladunk, majd természetesen a legrövidebb út az egyenes elven rövidítünk! Iránymenetben csapatunk át hegyen-völgyön erdőn-réten.
Glavoj réten uzsonnázunk, majd irány hazafelé! Ami megint csak 6 óra kocsikázást jelent, Kecskemétre éjfél körül érkezünk. Elringatni ezúttal sem kell...