2011. június 19., vasárnap

2011.03.03. Börzsöny, Zebegény

4
Reggel 5:25. Telefonom után tapogatok a hálózsákomban, lábamnál találom meg végül. Kinyomom az ébresztőt. Álmosan kitekintek hálózsákomból. A látvány magával ragadó! A barlangon túl a napfelkeltében fürdő Pilis látványa tárul szemem elé. Éjjeli fények eltűntek, vidám narancsos fények helyettesítik, a tűz kialudt, szürke hamukupac emlékeztet csupán az esti tábortűz hangulatára. Nagyokat szippantok a tiszta levegőből, nézem a hegyeket. 
Pár percig élvezem a pillanatot, majd kibújok a hálózsákomból, nyújtózom, felveszem a nadrágomat, kardigánom, bakancsomba belenézek nem költözött e bele valami jószág, majd belebújok. Lövök pár képet emlékként, itt aludtunk címen, majd leülök reggelizni. TúrázóT, Ericdrawen, és Fidi is ébren van, álmosan beszélgetünk miközben tömjük a pocakunkat. 
Reggeli után összepakolunk, a szemetet bezacskózzuk, a borosüvegeket elpakoljuk, a másik csapat használható cuccait egy kupacra pakoljuk. Csupán úgy hagyjuk a barlangot, ahogyan mi szeretnénk látni, ha idejövünk. Rendben, és tisztán.
Reggel 6:30, indulás! Zebegénybe kell érnünk, 8:05-re. Akkor fut be a vonat, amivel a csapat többi tagja érkezik. Netet egyenlőre nem kötötték be a barlangba, így csupán remélni tudjuk, nem 50 emberrel megyünk ma. TúrázóT gyorsan készít pár fotót a sziklákról, majd elgyalogolunk a sátrazók mellett. Ők javában húzzák még a lóbőrt! Mi viszont a harmatos, sziklás hegyoldalon igyekszünk továbbhaladni!
Veszélyesen meredek szakasz! Egy óvatlan lépés és máris csúszik az ember lefelé, a törmelékes meredélyen. Ericdrawen szombaton pecázni volt, így a pecabot is a kezében van, lábán edzőcipő! Kemény talpú bakancsnak is feladja a leckét a terep! A laza földbe igyekszem jól belevágni a bakancsomat, így kialakítani egy kis lépcsőt amire a többiek „viszonylag” biztonságosan ráléphetnek. 
A táj alattunk csodálatos, a Duna 80 méterrel alattunk folyik, szemben Pilis hegyei. Egy nagyobb elrugaszkodás, és csobbanhatnánk a vízbe. Azonban ezt a játékot gondolatban játszom, és csupán pár másodpercig. Előre tekintve ki kell találnom, hol tudunk felmenni, a sziklákon kötél nélkül a leggyorsabban biztonságban. Látok egy kis letörést, talán ott! Arrafelé gyalogolok, pár fába tudok kapaszkodni, egész könnyen megközelíthető! 
Egy kis sziklamászás, nagyon jó fogásokkal. Könnyedén felmászunk. a ruháinkból csöpög az izzadság, munkás szakaszt tudhatunk magunk mögött! Innen már csupán „sétálnunk” kell! Tájolómban egy nagy buborék nehezíti meg az eszköz precíz használatát. Térképen megnézem az előttünk álló szakaszt, majd „érzésből” iránymenet! Találok egy kis ösvényt, azon gyorsan haladunk előre! A többiek lemaradtak, húzom őket, diktálom a tempót! Most már sietnünk kell ha nem szeretnénk lekésni a vonatot. 
Pár lépésre vagyok a gerinctől, azonban valami lassításra késztet! Az út eltűnik előttem az emelkedő mögött, még nem látom a földet. Figyelek, ebben a pillanatban, meglátok pár agancsos fejet amint felemelkedik! Aszta mindenit! Lemerevedek, nem hiszek a szememnek! A vadállatok a döbbenettől elfelejtenek rágni, pár másodperc telik így, farkasszemet nézve! Pedig jól látok, kb 20-30 őzből, gímszarvasból, őzből és muflonból  álló csorda tekint rám, pár méterről! Tekintetemmel körbepásztázok, kíváncsi fekete gombszemek figyelik minden mozdulatomat! Basszus! Fényképezőgépem táskájának a cipzárját épp az előbb húztam be! Óvatosan kinyitom, megfogom a gépet, de felemelni nincs időm! A hozzám legközelebb álló muflon peckesen elfordulva könnyedén szökkenve elindul! A többiek sem tétlenkednek, a csorda lazán arrébb megy, bemutatkozásra már nincs idő! Felérnek a többiek is, a túraösvény itt van épp előttünk! Azon legyalogolva pár perccel a vonat érkezése előtt érünk a vasútállomásra. 
A peronon állva üdvözlöm az érkezőket! 25 főre duzzadt a csapat, megyünk keresünk egy kocsmát! A kocsmában reggeli kaffe, gyors „zuhany” pólócsere a mosdóban, és indulunk megnézni a Trianoni emlékművet!
Innen mindig szép kilátás tárul az ide látógatók elé a Dunára, az emlékműről ami kilátóként is funkcionál. Megnéztünk mindent, megyünk visszafelé. Most nincs kedvem átvágni a bozótoson, de „rövidítést sincs kedvem keresni. Megyünk visszafelé, a szerpentines úton. 
A kocsma után kevéssel megállítom a csapatot! Ide benézünk! Gábor szerint, meg sokak szerint itt van a környék legjobb rétese! Ezt meg kell kóstolni! Tekintetek kereszttüze! Ba…d meg menni kéne! Már megint megállunk! Nem lesz ez jó…bla..bla.. Mindenesetre a rétes nagyon jó! Szinte kifosszuk az üzletet!
Ettünk ittunk, pocak tele, mehetünk! Irány a Malom völgy! 
Nagy tempóban vágunk neki, mindenkiben tombol a mehetnék! A műút elfogy a talpunk alól, földút majd ösvény veszi át a szerepet. A patak megduzzadva folyik a medrében, a csapadéktól, mi a jobb oldalán haladunk. Az út azonban átmegy a túl oldalra, mi viszont maradunk! Térképen megnézve pár száz méter és úgyis visszajön. Megyünk ezen az oldalon. A csapat eleje kicsit előremegy az utunk viszont elkanyarodik, és felfelé meg a hegyoldalon! Ez nekünk nagyon nem jó! Álljatok meg! 
Kiabálok előre! Mi erre megyünk, egyenesen lefelé! A patak ott folyik 100 méterre, az a mi utunk! Ericdrawent előreküldöm, nézze meg át tudunk e jutni a fasor alatti bozótoson, meg a patakon. Eric talál egy csapást amin simán átmegyünk, így könnyedén visszajutunk az ösvényre.  
Innen csupán el kell gyalogolnunk Törökmező melletti horgásztóhoz. A szemétszedés kicsit lelassított minket, gyűjtöttünk pár zsák szemetet útközben. Flakonok, autó alkatrészek, nejlon és sorolhatnám, hosszú a lista!
Nos a Halas-tó partján tartunk ebédszünetet. Igen éhes már mindenki, el is csendesedik a csapat. Előkerülnek a szendvicsek, a saját készítésű finom sütemények. Andi finomságának senki sem tud ellenállni! Nem is szabad! Repetát is kérek! Közben létszámellenőrzés. Páran elmentek a menedékházhoz sörözni, de így is hiányzik pár ember. Basszus! A tó előtt pár 100 méterrel még megvolt mindenki! Újraszámolás… gondolkozás, agyalás. Elő a térkép, gondolkodom kiket jelöljek ki a keresőcsapat tagjainak. Ekkor látjuk, az leszakadók gyalogolnak felénk az úton. 
Valahogy rossz felé kanyarodtak, szerencsére meglett a helyes út. Egyetek igyatok, mi addig megnézzük, a tó parton a békák udvarlását. A legnagyobb érdeklődők persze a lányok! Sok-sok fénykép készül!
Utunk a halastó partján folytatódik, a piros jelzés felé megyünk. A tóba egy patak folyik bele. A zsilip után átkelve egy erdei út vezet ismét át a patakon. Az átkelőnél combig érő víz folyik! Gondolom kitaláltátok merre megyünk! Gyerünk, keressetek átkelőt! Nézzetek el jobbra, hol tudunk átkelni! Mindenki szépen nyugodtan nekiindult valahogy átkelni a patakon. Találunk egy gázlót, ahol kőről kőre lépkedve könnyedén átjutunk a túlsó partra. Itt elméletileg a piros jelzésen haladunk, de a jelzéseket alig találni, az út is alig járt.
Keresztbe dőlt fák, kövek, és a patak ami a tavaszi áradáskor átrendezte az erdőt. Igazi vadregényes táj! Itt az út már nem látható igyekszem a legkönnyebben járható részen menni, iránymenetben vezetem a csapatot.
Patakátkeléseket ezen a napon is gyakoroljuk! A leggyorsabb technikát alkalmazom. Beleállok a bokáig érő vízbe, valaki a túlsó partra, és kézről kézre adva átsegítjük az ügyetlenebb társakat. Ezt van alkalmunk még párszor gyakorolni! Két kilométert haladunk másfél óra alatt! Viszont extrém terepen.
Minden megpróbáltatást kiállunk, minden akadályon átmegyünk! A dzsungeles szkasz után a verőfényes napsütésben gyalogolunk! Vízkészletünk jelentősen megcsappant, a Puszta tornyot viszont nem akarjuk kihagyni! Hátizsákokat lerakva, mivel ere veszet visszafelé utunk, könnyedén felkapaszkodunk az egykori várhoz. Ma már csupán pár kisebb falmaradvány kivehető, pihenő gyanánt, szusszanni pár percet viszont megteszi.
Nos megnéztük, hátizsákok megvannak, irány a Törökmezőn álló menedékház a piros kereszt mentén. Rohamléptekben haladunk, fülembe beledugom a telefonom fülhallgatóját élvezem a zenét, gyaloglás közben. Andi kíváncsiskodik, mit hallgatok, odaadom neki az egyik felét a fülhallgatónak. Vicces így gyalogolni, 30cm vezetékkel a fülünkben, mosolygok is rendesen! Pocsolyákat, farönköket kerülgetünk ügyesen, csupán pár alaklommal csúszik ki a hangszóró a fülünkből.
Megérkezve a menedékházhoz kapásból mindenki leül pihenni! Húzós szakasz áll mögöttünk, kaja, sör és kávé. Na meg 20 perc pihenő, innen már csupán Nagymarosra kell legyalogolnunk. Nem nagy ügy, párszor már megtettük! Viszont akkor nem gyűjtöttünk szemetet! Most egy nagy hullazsákkal a kezemben megyek, ami egyre jobban gyarapodik! Gábor talál egy ÁFOROS olajos flakont ami még anno 18Ft-ba került! Hát, nem két éve pihent a bokorban! Panoráma úton haladunk, a kezemben nejlonzsák 10kg szeméttel!
Gubacsi-haláshoz érve utolsó szép kilátásban gyönyörködünk! A Visegrádi vár, a Dunakanyar és Nagymaros látványa a lenyugvó nap fényében elvarázsolja a csapatot! Jó negyed órát időzünk. Maradnánk még, de az óra kegyetlenül halad. Lassan öt óra, s nekünk haza kell mennünk hamarosan. Egy kilométerre, a parkolónál, kidobjuk a szemetet a konténerbe, a padoknál még egy kis pihenő, majd irány lefelé Nagymaros.
Ezen a napon 22km-t gyalogoltunk és 4 nagy zsák szemetet gyűjtöttünk. Szinte mindenki aktívan részt vett a gyűjtésben, a legaktívabbak névleges elismerése egy-egy Sportcsoki. Összegezve, vidám, izgalmas, fárasztóan szép napot tudhatunk magunk mögött. Ezt leírva kicsit mosolygok, szinte minden túra után ezt írom! De mit írjak, ha így van! Legalább is én így éreztem. J

2011.04.04. Börzsöny Zebegény