2011.04.02. Julianus teljesítmény túra, és VIP este

Sok túrázót lázba hoz ez a szó, teljesítménytúra.

Az ember elmegy egyedül, vagy a barátaival az indulási ponthoz, türelmetlenül sorba áll, majd menetlevelével a kezében nekiindul a távnak. Ki futva hajtva az időt, mihamarabb akar végigmenni, ki lazán kirándulósra fogva indul neki. Az őrültek az előbbi táborhoz tartoznak. 50km futva, hegyen-völgyön, sáron-bozótoson keresztül. Agymenés a javából! Nem számít a fájós boka, a szétcseszett térd, a görcsölő izom, az adrenalin és a tudat hajtja az embert tovább. A kitartás pedig hozza a teljesítményt!

Nos, kanyarodjunk vissza a történethez. Péntek délután vonattal irány a Nyugati, majd Kismaros. A szállás egy apartman házban, a tetőtérben. Tip-top kis kecó a település szívében. Hideg este, -1 körüli hőmérséklet, szinte csíp a levegő. Egy két kupica jó fajta pálinka, egy sör védőital gyanánt, és máris melegebb a teraszon a levegő.

Reggel 6 előtt ébreszt a vekker, pár falat reggeli, Ádám készíti a gyors instant kaffét, öltözés és irány a vasútállomás. Molinót kifeszítjük, asztal tollak, palatáblák, térképek és még sok-sok minden amire indításnál szükség lehet. Éppen végzünk mikor befut a 7-órás 
vonat, tele túrázókkal.
Amint megáll a szerelvény lepattan vagy 80 ember a vonatról, és rohannak felénk! 

Mintha „előre” vezényszót adott volna az ezredes. Puskák helyet viszont túrabotok vannak a kezekben! Tiszta Orosz frontos hangulat! Regisztrálásnál, mindenki türelmetlenül kapkod toll, és menetlevél után! Igyekeznek minél előbb kitölteni a jelentkezési lapot, akik már megvannak, tolonganak az asztalnál! Aki kész, gyorsan rápillant a spéci térképre és futva indul a távnak. 

Amint elfogynak az emberek jön a következő szerelvény, és kezdődik elölről. Nekem a regisztrációs lapok osztogatása jut, próbálok beszélgetni, de nem járok eredménnyel. Mindenkinek az induláson pörög az agya, meg nagyor reggel van még. 9 előtt pár perccel miután több mint 300 embert elindítottunk, összepakoltunk villámgyorsan, átgurulunk Szobra az 50km-es táv végpontjához. Pár csomagot leadunk a büfében megőrzésre, majd irány Márianosztra. 

Kiderül két ember már elment, ők nagyon gyorsak voltak. Gyorsan tolok egy kaffét, meg egy szenyát, és indulok Koppány nyeregbe. Hátizsákban benne a pecsét, és minden amire szüksége van egy pontőrnek. Pár hete ezen az úton dagonyáztunk, most azonban a sárnak hűlt helye van. Azaz felszáradt helye! Ízelítőként egy két helyen maradt mutatóba 4-5 cm, de nem vészes. Sietősen lépkedem, 10:30-ig oda kell érnem, ami szinte lehetetlen! 

Szedem a lábam ahogy tudom! Az izzadság patakokban folyik a hátamon, a homlokomon bele a szemembe. Egy két helyen szusszanok, egy két kép erejéig. Fakitermelés mire nagyon haragszunk mi túrázók! A tarvágás a túrautat sem kímélte, kidöntött fákon, gallyakon kell átvergődni. Egy család jön szembe, térkép nélkül letérve az útról. Útbaigazítom őket, hálásan megköszönik a segítséget. Utánuk nézek, nagyfokú bátorság így elindulni. Ők tudják! Előveszem a pecsétet, a párnát. Egy srác utolért menet közben, nyomok neki egy pecsétet a kardigánomért cserébe! Leesett a hátizsákomról, de mekkora mázlim van! Egy házaspár megkért vigyem át a kocsijukat Szobra, a kocsijuk kulcsa, a verda forgalmija, két telefonom, a lakáskulcsom és a zseblámpám volt csak benne! Beszélgetünk menetközben, majd még ketten utolérnek, nekik is nyomok pecsétet.

Koppány nyereg előtt szedresen vezet keresztül a túraút. Szúrós rózsatövises szakaszt, kikerülni nem lehet, egy kis patak bokáig áztatja fel a talajt. Ezen a meredélyen felmenni nem egyszerű! Az ember mindenbe kapaszkodik amibe csak tud! Felérve elfoglalom a padot, kipakolok, kirakom a zászlót felkészülök a sok emberre.

Előbb lassan szálingózva majd csapatokba verődve érkeznek a túrázók. Mindenkinek időt írok, és egy pecsétet nyomok a menetlevelére. Ma jó fej napot tartok! Aki felér attól megkérdezem „üdv Koppány nyeregben! Hogy tetszett ez a szakasz? Fel lett locsolva rendesen?” Sokan meglepődnek a váratlan kérdésen. Vannak akik visszavágnak! „Basszátok meg az útvonalat! Hogy lehet ilyet kitalálni! Ez embertelen!”  „Csak a ti kedvetekért locsoltuk egész éjjel! Örülök, hogy tetszett! Gyere adok egy pecsétet! Melyik távon mész?” 50-es, jön a válasz. „Akkor Nagybörzsöny arrafelé, a kocsmában igyál egy sört, jól fog esni. Visszafelé rajzolok egy egyezményezett jelet a menetleveledre.”

Milyen kíváncsiak az emberek! Alig várták, hogy visszaérjenek és rárajzoljam a sünit a papírra! Süni jó fej, szinte mindenkinek mosolyt csalt az arcára! Persze Mosómaci is nagy sikert aratott! Pedig csupán az asztalon napozott a verőfényes időben! 

Igazi túraidő van! A reggeli csípős időt felváltotta a meleg napsütés, és a gyönyörű kék égbolt! 17:10 kor elmegy az utolsó 50-es távon induló. 18:00-ig azért maradok, hátha befut még valaki. Fél előtt pár perccel érkezik egy lány, kimerülve, kikerülve a dagonyát. Helló! Ráköszönök, amin meglepődik. Üdv Koppány nyeregben. Letértél az útról ezért tíz fekvőtámaszt kell nyomnod büntetésként! Nyávogó hangon” jajj ne mááá… ne kelljen fekvőtámaszoznom!” Melyik távon indultál, kérdezem. Harmincason. Hmmm… és merre járkáltál eddig?
Lassan haladtam, nézelődtem és kicsit eltévedtem. Gyere adok egy pecsétet, Nagybörzsöny már nincs messze, 6,5 km és lefelé kell menni. Látom a lányon szugerálja a vizes flakonomat. Kérsz vizet? Ahogy elnézem kaja sincs nála, a kis táskába szinte csak a pénztárcája fér,  az utolsó túrós palacsintámat felajánlom. Örömmel elfogadja. Hüüü… mint aki egy éve nem evett! Pillanatok alatt betermelte! A lány kér még vizet, az utolsó kortyokat odaadom. Megköszöni, majd indul Nagybörzsöny felé. Nézem ahogy eltűnik a kanyarban.

Leveszem a pólóm, eldőlök a pad melletti farakáson. Élvezem a napsütést, az erdő hangjait, a madarak csiripelését, a levelek hangjait, ahogyan egy szellő megmozgatja őket. Milyen tiszta a levegő! Mélyeket lélegzek, érzem a virágok, a fák illatát. Süttetem a hasam a nappal fél órát. Felelevenednek a nap eseményei, mosolygok, hogyan szekáltam a túrázókat! Sok jó fej volt köztük. 

18:10 kor összepakolok, indulok lefelé Márianosztrára. Éhes és szomjas vagyok. Szétnézek a táskámban hátha találok valami harapnivalót. Egy elfelejtett csoki, életmentő lenne. Bár reggel nem tettem a táskámba, de a varázsló hátha ügyködött errefelé. A táska aljában találok egy szem tejkaramellát! Imádom a varázslót! Visszapakolok, telefonom füldugóját beleteszem a fülembe, a karamellát a számba, Ákos Ilyenek voltunk, és indulás Márianosztrára! 

Csapatom lefelé, a szedresen dagonyában futva megyek lefelé, korcsolyázok a sáron, fröccsen szét a talpam alatt! Élvezem a ritmust, a zene tempóját veszem fel! Következő szám Máté Péter Most élsz. Kicsit lassítok, szuszogok nézelődöm, lövök pár képet. A tarvágásnál, ott állok látom a fákat kidöntve, kivágva, felaprítva. Roxette Listen to Your Heart majd Quimby egy levelet felkapott a vihar. Kiérek az erdőből csodálom a naplementét, ahogyan alábukik a hegyek mögött. Ekkor döbbenek rá mennyire leizzadtam. Patakokban folyik a rólam az izzadság, nyál nincs a számban, egy korty vízért fél életem odaadnám! 

A másik felét akár egy zsíros kenyérért! Persze lilahagymával! Ez a veszély azonban nem fenyeget, ülök kicsit lihegve a réten, majd futás tovább. Az utolsó kilométeren lelassítok, mire a település határához érek nagyjából megszáradok, Anita felvesz így spórolok másfél kilométert. 

A kocsiban teleiszom magam, a kocsmában egy kaffe sok cukorral, Szobon pedig zsíros kenyér vár lila hagymával! Azaz csupán félig! 

A zsírosbödönt Ádám épp kidobta a szemétbe. Mi mindenre képes az ember ha igazán éhes! Mosolyogva kiveszem, kitörlöm kenyérrel, megszórom hagymával. Életem legfinomabb zsíros kenyere! Pár túrázó várakozik a vonatra. Viccelődünk, visszakapok egy kis szekálást! Mosolyogva megköszönik a szervezést, a sünit. Vonatra szállnak és irány haza, pihenni. Mára ennyi…

de csak a teljesítménytúra! Számomra most kezdődik a kaland! A kocsiból átpakolok a zsákomba, Anita Nagymarosig elvisz kocsival, befut a fél kilences vonat Pestről. Páran leszállnak, egy hátizsákos alak gyalogol a sötét vasútállomáson a kijárat felé. A sziuletjéből már látom ki az! Szeva érkezni tudni kell! TurázóT Anitának ragaszt két puszit, majd elköszönünk Anitától. Neki vissza kell mennie Szobra, mi pedig elindulunk felfelé a Remete barlanghoz. 

Felfelé TurázóT nehezen halad, Vértesben túrázott, egész nap gyalogolt. Nem rohanunk, a barlangot Ericdrawen, és Fidi foglalja, tűzet már gyújtottak, így nekünk már csupán a vacsoránkat kell majd megsütnünk! Itt egy szép kilátás, ott egy másik, megállunk, nézelődünk. Lenyűgöz minket a Dunakanyar panorámája éjjel, előkerül egy kicsi Unicum, majd később egy doboz sör is kibontódik. Nem sok ital kettőnknek, pár korty csupán, de mosolyogva érkezünk a barlanghoz. 

Egy négyfős baráti társaság, három lány és egy fiú, szintén itt tölti az estéjét a Remete barlangnál. Eric rám telefonált még délután, hozzak két üveg bort, mert a lányoknak elfogyott az italuk. Felcipeltem, odaadom majd elkértem az árát. Banyeg, legalább megkínáltak volna! Igaz nem akartam inni, de mégis jól esett volna ha már cipeltem idáig. Ez van nem foglalkozom velük! Kellemes hangulatban megsütjük a tábortüzest, élvezzük a hely hangulatát, az éjjeli csillagos égboltot, a panorámát ami a barlangból nyílik, éjjeli fényeket, a Dunakanyar hangulatát.

A másik csapat éjfél körül elköszön, mennek aludni, sátrat állítani. Egy mondat üti meg a fülemet! Ki szórakozik velünk? Ki dugta el a sátrat? Na, ezt megnézem! Egy teraszra rakták a sátrat, de nem rögzítették, csak felállították a belső részét. A szél lefújta a teraszról. Az egyik csaj leindul érte, megyek segítek neki, egyedül nem tudja felhozni. A végén kitöri lábát, és lehet menteni. Felcipelem a meredek, sziklás részen a ponyvát, majd segítünk felállítani. 

Elkel a segítség, nem tudják hogyan fogjanak hozzá. Az első cövekelésnél elszakad a gumi rögzítő! Nem kicsit el van öregedve! Hány éves sátor? Kiderül 15! Szuper! Úgy ahogy sikerül rögzíteni, vihar, rossz idő nem várható így megteszi egy éjszakára. Egy óvatos köszönöm, foghegyről, majd gyorsan befekszenek aludni. Mi visszamegyünk a barlanghoz megesszük a vacsoránkat, összeszedjük a másik csapat szemetét amit itt hagytak a hajlékunkban. Érdekesek az emberek, gondolom a véleményemet nem kell leírnom. Mi hálózsákokba bújunk és körbealusszuk a tüzet. Mára ennyi...

2011.04.03. Julianus teljesítmény túra

2011.02.26-27. Börzsöny, Farsang, vasárnap

Vasárnap reggel verőfényes napsütés, madárcsiripelésre ébredünk. Bent a esti jelmezes buli maradványai. Rendet valahogy senki sem csinált. Lassan ébredezik a csapat, álmos tekintetek kutatnak reggeli koffein után. Kitakarítunk, elpakolunk, elmosogatunk, mindent a helyére teszünk.

Átnézzük a szobákat, nehogy valakinek valamije véletlenül itt maradjon. A többiek egy rögtönzött jógareggeli tornát tartanak. Miután végeztek indulunk Kóspallagra.

Csípős hideg tegnapról megmaradt, mi viszont nekiindulunk. Szt. Orbán fogadónál tartunk egy kis pihenőt. Beülünk egy életmentő kávéra a fogadóba. A többiek ez idő alatt a kötélpályát tesztelik, etetik, simogatják a lovakat. Jó negyed óra múlva indulunk. 

Látjátok azt a hegyet? Az a Nagy-Sas-hegy! Na… arra vezet az utunk! Ez a mondatom nem vált ki nagy lelkesedést a csapatból! Igaz szemmel láthatóan magasabb hegyet a környéken találni nem lehet! Megesik a szívem szegény fáradt túrázókon! Tegnapi túra majd éjszakai buli eléggé megviselte a csapatot. Nos, arra nem megyünk fel, gyertek megkerüljük. A Bezina-rét felé a Bükkös árkon megyünk felfelé. A nyeregbe felérve már igencsak fáradt mindenki. Pedig alig tettünk meg pár kilométert, és szintben sem jöttünk rengeteget.

Hátizsákokat lepakoljuk, páran a nyeregben maradnak, ők vigyáznak a cuccokra. A többiekkel felmegyünk a Kopasz-hegyre szép kilátásban gyönyörködni. Fent a csúcson leülünk falatozni, élvezzük a napsütést, kattognak a fotómasinák, készülnek a szebbnél szebb tájképek.

Lassan sötétedik, indulnunk kell! Vissza megyünk a nyeregbe, immár teljes létszámmal indulunk a zöld jelzés mentén, a Nagy-Sas-hegy felé. Azonban a szép kilátáshoz nem megyünk fel, túl fáradt a csapat. A legrövidebb úton megyünk, erdészeti utakat választom. Kockázatos döntés, egy elkavarodásból nagy baj lehet. Folyamatosan figyelem a térképet, nézem a kanyarodási pontokat. Csont nélkül! Rátérünk ismét a jelzett útra. Kálvária itt van 100 méterre oda még felvezetem a túrázókat. 

Csetával Effyvel egyeztetve spórolunk pár méter szintet. Ők szombat reggel bejárták a környéket, ismerik a „rövidítéseket”.Azonban a többiek így sem lelkesednek az ötletért, a naplemente előtti percek a hegytetőről, viszont kárpótolják a fáradságot.

Lefelé menet ismét spórolunk pár méter szintet, a Kisinóci turistaházhoz épp sötétedéskor érünk. Jobban nem is lehetett volna kiszámolni! Azonban a csapat kész van, mindenki nagy elfáradt mintha 30-40km-t toltunk volna. Pedig csupán 8km és pár száz méter szintet tudunk magunk mögött.

Egy forró teára beülünk a helyi kocsmába, beszélgetünk egy órát majd lassan hazaindulunk pihenni. Élményekben gazdag hétvégét tudhatunk magunk mögött. Ilyet még kell szervezni! Fogunk is!

2011.03.26-27. Börzsöny Farsang, vasárnap

2011.02.26-27. Börzsöny, Farsang, szombat

Február vége, nyakunkon a farsang, régi hiedelmek szerint ilyenkor maskarába öltözve hangoskodással kell elűzni az ártó szellemeket. Meg persze a télnek is legyen már vége.

Nos, kaptunk az alkalmon, nekiálltunk szervezni! Börzsönyre eset a választás, a Toboz kulcsosház megteszi szállás gyanánt. Találkozó Kóspallagon itt összeverődik a csapat. Csípős, hűvös hideg van. Sapkát, kesztyűt szinte mindenki kiveszi a hátizsákból. 30 túrázó indul a vezetésem alatt az OKT ösvénynek s fagyott talajon.

Utunk masszívan felfelé vezet, az első öt kilométeren 500 méter szintkülönbséget küzdünk le. 

A Hálás-bércen, ami utunk első két kilométere, már hóban gyalogolunk. Felfelé haladva kicsit vastagodik, 10 cm-nél azonban már nem vastagabb a hóréteg. Etel pihenőnél megállunk, összevárjuk a csapatot. Lekerülnek a kabátok, pulcsik minden felesleges ruhadarabok, pár korty víz csoki és irány tovább a Nagy-hideg-hegy felé. Azonban mi most nem megyünk fel a menedékházhoz, pedig nagy a csábítás!
A Gács-nyeregben tízóraizunk, készítünk egy közös fotót, majd nyugat felé vesszük az irányt, Nagybörzsöny felé. Páran nem bírnak ellenállni a kísértésnek, és felmennek a házhoz. Mi kigyönyörködjük magunkat, gyönyörű kék égbolt van felettünk, hó csillog a talpunk alatt, szemben a Nagy-hideg és a Csóványos, kilátóval a tetején büszkén magasodik előttünk.

Búcsút intünk a szép kilátásnak, megyünk lefelé a kék négyzeten. Az erdő javában alussza téli álmát a hótakaró alatt. A fákon madarak csiripelnek vidáman, a fák közé a nap sugarai alig-alig szűrődnek be. Érezni a hideget! A nyílt terepen olyan jól melegítettek a nap sugarai, itt viszont érezhetően még a fagy az úr.

Vasedény kulcsosháznál tartunk egy kis pihenőt! Feltöltjük a flakonjainkat forrásvízzel, szendvics csoki, elolvassuk az intelmeket amiket kiírtak ház falára. Ezek alap dolgoknak kellene lenni, de sajnos sok hülye, meg felelőtlen ember van. Fotóknál megnézhetitek, a szövegeket. De lépjünk tovább! Megyünk a kék kereszten! Azaz csak egy darabig. Rátévedünk a régi kisvasút nyomvonalára. Egy darabig ezen megyünk, ugyanarra visz. Azonban mikor felfelé kezd indulni az ösvényre szűkült út, inkább lecsapatok a kék keresztre. És kit látnak szemeim! Ilona a két csöpp túrakutyussal! Örülünk a találkozásnak, ő még tesz egy kört, mi lemegyünk a faluba. Azaz inkább lecsúszkálunk a jeges úton.

A Hosszú-völgybe érve a befagyott patakon igyekszünk átkelni. Imi átcsúszkál, én hátrafordulva patak közepén, a jégen állva figyelem a többieket, valami hang súgja fordulj meg! Megfordulok, látom amint egyik túratárs a jég széle felé csúszkál! Rászólok! Ne menj arra! Késő az intelem! Reccsen a jég, egyből térdig merül a hideg vízbe! Azonban oly szerencsétlenül, hogy elveszíti az egyensúlyát, beletérdel a vízbe! csére kiálló kő és jég nincs a patakban, így csurom vizesen megússza a kalandot. Nagybörzsöny itt van negyed óra gyaloglásra, a vendéglőben majd megszárad a nadrág.

A vacsorát 17:30-ra rendeltem, addig még van egy óránk. Kitalálom nézzük meg a Bányásztemplomot és a Tájházat. A szállásunk gondnoka segít, felhívja a üzemeltetőket. Ilyen mázlink legyen mindig!

 A Nagybörzsönybe betelepített német bányászok építették a XIII. század első felében ezt a kistemplomot, melyet a XV. században bővítettek ki mai formájára.  A XV-XVI. században további átépítések történtek, amit a déli oldalába beépített reneszánsz ablak maradványai tanúsítanak. A Bányásztemplom a katolikusokhoz való 1710. évi visszakerülése után 1788-ig volt Börzsöny plébániájának központja, ekkor az újonnan elkészült barokk templomnak adta át e rangot. A templomban található hazánk egyik legrégebbi orgonája. Kipróbálhatjuk ha van kedvünk.
Ajánlotta fel a gondnok. Ezen a lehetőségen kap a csapat! Egy percen belül önjelölt orgonaművészek tolonganak ki üljön a billentyűk elé. Kiderül van egy zenei tehetség is a csapatban! Uborka egy ismert zenei darabbal kápráztat el minket! Ügyes, nagy tapsot neki!

Nos nézzük a következő állomást, a tájházat! 17. századi épületbe lépve több generációnyit ugorhatunk vissza az időben. A négy helyiségből álló ódon házban több apró kiállítás mutatja be a település utóbbi évszázadait. Az első, úgynevezett tiszta szobában az egykori nagybörzsönyi Ércbányászati Múzeum anyaga kapott helyet, mely bemutatja a helyi bányászat történetét és a hegységben előforduló ércesedések, ásványok jelentős részét. A változatlan formában ránk maradt szabad kéményes konyhában a 20. század elején élt nagybörzsönyi német háziasszonyok konyhai felszerelésével és ételkészítési módszereivel ismerkedhetünk meg.

A házigazda sok érdekességet elmesél nekünk, maradnánk még, hallgatnánk a mendemondákat, de minket vár a vacsora! Átgyalogolunk az étterembe, elpusztítjuk a két fogásos kaját. 

A kemény mag nekiindul asötétedésnek, irány a Toboz kulcsosház! A feladat begyújtani, összepakolni az esti bulihoz. A többiek melegednek pihennek, söröznek egy órát, majd indulnak utánunk. Mire megérkeznek már duruzsolnak a kályhák. Illetve nem mind, de elfogadható hőmérséklet van bent.

Elfoglaljuk a szállást és kezdődjön a buli! Előkerülnek a jelmezek, mindenki csendben készülődik a nagy jelmezes bulihoz! Van itt minden! Virág, ördög, konyhatündér, ajándék, múmia és még sok ötletes jelmez. Mindenki kíváncsiskodik, érdeklődik, kinek hogy készült, mi akar lenni a maskarája.

Nem gondoltam volna hogy ilyen komolyan veszi mindenki! Kitaláltuk szavazzunk a legjobb jelmezre! Nagy nevetések, kurjantások, tapsolások és vakuvillanások közepette mindenki egyesével mutatja meg a jelmezét. Az utolsó maskara műsorszáma után, összeszedem a szavazó papírokat és lássuk kié lett a legjobb jelmez! A legtöbb szavazatot kapta, a Teletabi! Nagy ujjongás közepette veszi át az ajándékát. Persze a második és a harmadik helyezett is kapott díjat.

Innentől kezdve buli, zene és a tánc van a középpontban! A hátizsákjainkban cipeltük a hangtechnikát egész nap, most élvezzük! Pár mécses, gyertya és fejlámpa hangulatvilágításként, egyik kedvenc zene a másik után. Hajnali 4 körül dől ki az utolsó táncoló. Elcsendesedik a ház, ki itt ki ott szenderedik álomra.

2011.02.26-27. Farsang

2011.02.20. Bükk Szilvásvárad

Egy rendhagyó kirándulást terveztünk erre a napra. Eredetileg Aggtelek volt a cél. A felhős esős idő módosította a tervet. Szilvásvárad az Ősemberbarlang, és Istállós-kő lett a nyerő!

Legea egy kisbusszal megoldotta az utazást, bepattantunk és repesztettünk Szilvásvárad felé, ködön, esőn keresztül, bízva ott nem lesz rossz idő. Eger után még szemerkélt az eső, de Bélapátfalván már napsütés fogadott minket!

Szilvásváradon betértünk egy kiskocsmába, reggeli kaffe, meg egy kis lélekmelegítő jéger! Megterveztük az útvonalat, és irány a parkoló! Felmegyünk a busszal ameddig lehet. ezer forint a sorompónál és már nyílik is! A felső parkolóban szedelőcködünk, fel a kamáslit… hűűű… A tegnapi sár még rajta van vastagon! Most nézem a bakancsomat! Az sem különb! Igazi túrázó kinézet! A hó meg a jég ami itt fogadott minket majd lekoptatja. Érdekes, tegnap a Börzsönyben sár és dagonya volt, itt a Bükkben 5cm hó van, és -2fok körüli hőmérséklet, hó, jég meg zúzmara a fákon. 

Csúszkálva indulunk a Fátyol vízesés felé az aszfaltos úton. A patak most nincs megduzzadva, csordogál a medrében, az igazi fátyol most nem rajzolódik ki! Hiába a 0,8 másodperces záridő. Egy csoportképre azért összeállunk, hazánk egyik legismertebb látnivalója mellett. 

Katt és irány a kisvasút végállomása. A réten gyermekkorom osztálykirándulásai jutnak eszembe. Szaladgáltunk, fociztunk, felfedeztük a környéket. Alföldi gyerekként élmény volt a látvány, a nagy hegyek amik körbeveszik a völgyet, a rét ahova alig bírtunk felgyalogolni. Most sokkal magasabb hegyeket járok, többet gyalogolok, nagyobb hátizsákkal, de az akkori élmények vezettek ide. Most itt állok a tó partján nézem a ködbe vesző hegycsúcsot. Akkor oda feljutni lehetetlen volt, most viszont oda tartunk! 

Irány az Ősember barlang! Egy meredek szakaszon kell felgyalogolni a barlanghoz. Felérünk őseink szálláshelyére, elgondolkozunk, vajon hogyan fűtötték be, hol aludtak, hogyan élték mindennapjaikat. És persze mivel éppen ebédelünk, hol volt a konyha, meg a frigó!

BrookR egy összecsukható horgász széket húz elő a hátizsákjából, azon ülve ebédel. Mi persze lepadlózunk! Őrült! Képes cipelni egy széket a kényelméért!

Nos, miután kajáztunk irány Istállós-kő. Igaz ott nincs szép kilátás, de a Bükk legmagasabbját nem hagyhatjuk ki! Főleg, hogy itt van karnyújtásnyira. A barlangból leereszkedünk pár métert, jobban mondva lecsúszunk a jeges úton. Egy sziklás összeszűkülésben áthaladva meredeken megyünk felfelé. Meredeken és 400méter szintet legalább! Legea teljesen kész van, Nóri is liheg. Lassan de feljutunk. 

A csúcs előtt fenyvesek fogadnak minket, változik a vegetáció. Kiérve a fák közül megpillantjuk a ködbe vesző keresztet. Megérkeztünk! Bástya pár ágat hordott, majd egy kis tüzet gyújt. Kicsit szárítkozunk, melegedünk, falatozunk. Örülünk, hogy itt vagyunk! Élvezzük a hegy hangulatát, a ködbe vesző fenyőfákat, a tisztást, az erdő illatát. Lefelé vidáman, feltöltődve lépdelünk. 

Nézzük a fákat, a patakokat, a köveket amiket mohák fednek, vagy épp csak szerteszét hevernek a lábunk alatt. Vagy a felbukkanó sziklákat, ahogy csendben hevernek a fák között. Egyszer csak egy vízimalom kerekére leszünk figyelmesek. 

Teljesen befagyott, átfordulni nem tud a sok jégtől. A tisztáson rengeteg régi korok emberi építménye, találmánya áll. Egy erdei kiállításba botlottunk. Az üveggyártás alapja a hamuzsír, (kálium-karbonát) melyet régen a bükkfa hamujából lúgozással állítottak elő. 

A hamuzsír és a szóda keverékét salalkali-nak hívták. Ebből származik a Szalajka elnevezés. A XVII-XIX. században több helyen volt hamuzsírfőző hely a Bükkben. Emléküket ma is őrzik a helynevek. Hutarét, Hutabérc, Üveghuta, Répáshuta, Szalajka-völgy.

1790-ben épült a Szilvási vashámor. A feldogozandó nyers vasat Gömör megyei Beltérröl szekereken szállították ide. 1802-ben a helyi vasércre alapozva Koncz János  készítette el a Vasolvasztó massát. Évente 4000 mázsa kovácsolt vasat, és 8000 mázsa öntvénynek való vasat állítottak elő. Itt készült az egri főszékesegyház előtt álló Pál apostol kardja, valamint a szilvásváradi református templom vasbetűi is.

Látható itt félig földbe vájt kunyhó, amiben családok éltek, spártai körülmények között. Kis igényekkel megelégedve. Van itt még vízhajtású fűrészgép az 1900 évek elejéből, üveghuta előkészítő égető és hűtő kemence és még sok eszköz amit a régi emberek használtak.

A kiállítást megszemlélve, visszasétálunk a kisbuszhoz, majd indulunk hazafelé. Mivel megéhezett mindenki, és kellőképp átfagytunk a cudar időben, nagy ötletem, meglepem a csapatot. Ha már errefelé járunk Egerben tudok egy jó éttermet! Palacsintavár a vár lábánál! 

Beugrunk egy-egy óriáspalacsintára. Pár tíz perc várakozás után máris asztalon a kinek sós, kinek édes óriáspalacsintája! Koppannak az állak, mosolyog mindenki! Erre senki sem számított! Alig győzzük megenni, mivel szinte mindenki másfélét rendelt körbeadjuk kóstolónak a tányérokat! Aki nem bírja megenni a sajátját, gyorsan akad gazdája a maradéknak! Felfaljuk az utolsó morzsát is. Pocak tele, kalandokkal a szívünk, nem marad más hátra, mint hazamenni! Élményekben gazdag nap után fáradtan, de tele élményekkel köszönünk el éjjeli fényekben fürdő Egertől és persze a Bükk hegységtől.

2011.02.20. Bükk Szilvásvárad