Kalandorok VIP túra! 2011.01.22.

Vasárnap kora reggel. Még alszik a város, az égbolton a reggeli derengés első fényei. Az emberek ilyenkor fordulnak a másik oldalukra. A szombati túracucc az előszobában a földön, a kamásli beleakasztva a bakancsba, épp csak kiléptem este belőle, kedvenc túra zoknim mellette, a hátizsák a szobaajtó mellett. A csendet a telefonom ébresztője töri meg. Álmosan kinyitom a szemem, igyekszem nyitva tartani. Pár perc, és lassan feláll a rendszer. Mosakodás, gyors reggeli, öltözés indulás Örsre! Persze 10 perc késéssel. Nézzük a csapatot.

Legea, mint sofőr, Bástya aki sok időt töltött itt, és most körbekalauzol minket ,és persze a többiek, Anita, aki a legaktívabb Kalandor, TúrázóT, aki sokat tart velünk és Loobelt aki imádja a túrák hangulatát. Norit hagytam a végére mint legfrissebb Kalandortag, neki ajándék az út hisz  kemény maggal tarthat egy történelmi város felé.  Jaa… és persze én is itt vagyok! Így heten mint a gonoszok!

Nos, irány Selmecbánya, de mit is érdemes tudni a városról. IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, majd a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepítettek ide. A középkorban Magyarország legfontosabb arany és ezüstbányái voltak itt. A mendemonda szerint Sebenitz nevű pásztor két szalamandrának köszönhetően talált aranylelőhelyeket az Óhegy lábánál.

A bányászat virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1763-ban Mária Terézia alapította itt a világ első bányászati akadémiáját, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Nos, 10:30 berobogunk Selmecbányára, 10 perc lázban égő kocsikázás, és végre kiszállunk a verdából. Hűvös szél a fogad minket, érezhetően 0 fok körüli hőmérséklet van. Gyors szendvics, fel a hátizsákot és indulunk egy rövid túrára a város körül. Első körben közel 150 méteres szintet tudunk magunk mögött. Áthaladunk a város egyik volt kapuja alatt, majd az egyetemisták volt mulatóhelye mellett gyalogolunk. Sajnos térképem nincs, így a nevekkel hadilábon vagyok, de a kilátás pazar. Alattunk hever a vasárnapi nyugalomba burkolózott Selmecbánya. 

A vár, ami völgyben van és nem hegytetőn, a város közepén a maga méltóságával. Kicsit távolabb tekintve a város szélén találjuk a kálvária hegyet, tetején egy kéttornyú kápolnát. Amennyiben hitelesek az információim Európa egyik legnagyobb kápolnáját látjuk, most épp madártávlatból, de egyszer talán közelről is megszemléljük.

A selmecbányai Kálvária építményei 1744-1951 között készültek. A meredek hegyoldalon egymás fölé emelkedő három templom közt vannak a stációk. Az alsó templomot egykor a szlovákok használták, neve ezért tót templom.

Hát gyönyörködnénk még a kilátásban, de mennünk kell. Sok minden vár még ránk. Felérünk egy rétre, majd felkapaszkodunk hegytetőre. Innen, magasabbról még szebb a panoráma! Fenyőfák, igazi mélykék égbolt, mesés. Csak ámulunk és bámulunk! Egy fenyőfa tövébe leülve nekiállunk kajázni. Fenyőillat az orrunkban, panoráma a szemünk előtt! Kis pihenő után átmegyünk a hegy másik oldalára. 

Itt szó szerint földbe gyökerezik a lábunk. Az Alacsony Tátra teljes vonulata húzódik a szemünk előtt, mögötte a magas Tátra viharfelhőbe burkolózódott csúcsai. Hááát… ne várjátok, hogy többet írjak! Orgazmus közeli élmény! Gyönyörű!! Nézzétek a képeket!

Nos, miután magamhoz tértem, és épp utolértem a többieket jött a következő élmény. A hó a talpunk alatt centi nagyságú kristályokból áll, a nap sugarai szépen csillognak a jég kristályok csúcsain. Persze hasaltam egyből a képekért! Nem hagyhattam ki. 

Pár kattintás és rohanás a többiek után ismét. Lefelé haladunk a hegyről, ösvényen majd egy réten vágunk át, elhaladunk egy épülő, de valószínű soha el nem készülő menedékház mellett, ha annak készült egyáltalán. Egy forráshoz érünk, a vize iható, iszunk is belőle. A környező hegyekben sok ezer méter hosszú vájatrendszer húzódik. 
A bányák üregeiben összegyűlő víz zöldes színű itt-ott forrás formájában tör a felszínre, vagy egy csővezeték vezeti el. Megkóstolom, semmi különös ízt nem érzek. 

Talán 100 méterrel arrébb egy tóba folyik a víz. A tó színe zöld, mintha abszint lenne. Ezt az érdekes színt a bányákban élő algának köszönheti. A népi neve Abszintos tavak. Az első tó talán 40méter széles lehet, és jó pár méter mély. Legea, Loobelt, és Bástya összekapaszkodik a tó jegén. Legea odahívja TúrázóT-t , legyen egy jó fénykép a keményekről. 
Épp kikapcsolom a videokamerát, az lcd monitor még világít. Kinyitom a fotóstáskát, felnézek. Hirtelen egy dörrenés, mintha villámlott volna! Egy pillanattal később szemem láttára fut keresztbe egy repedés a tó jegén, hangos recsegés, ropogás kíséretében. Egy rianás! Talán egy másodperc lehetett és vége is. A srácok mozdulatlanul állnak, a döbbenetből felébredve elhangzik a vezényszó! Rohanás, kifelé, kifelé!! A partról mókás nézni a kemény magot amint egymás mellett fejvesztve próbálnak minél előbb leszaladni a jégről! Kemény pillanat, ha beszakadnak nagy baj lett volna, de a szerencse ezúttal mellettük állt. Megúszták egy jó nagy adag adrenalinnal a vérükben. Rianás és rohanás!  J 

A második tó már sokkal nagyobb. 100 méter átmérőjű lehet. A völgyet elzárták, egy több 10 méteres gáttal, kibélelték az egészet fóliával és kész a víztározó. Persze a színe zöld az algáktól.

Kicsodálkoztuk magunkat, és indulunk. Negyed óra gyaloglás a város. Leérve, megnézzük a botanikus kertet, átsétálunk az óvároson, sajnos kevés időnk van, így csupán egy két dolgot nézünk meg. 
Vissza a kisbuszhoz és indulás hazafelé. 

De csak az irány vezet arra, 20 perc kocsikázás után leparkolunk és felmászunk Szitnya várához. A Selmeci-hegység legmagasabb pontja, 1009 m magas, Szitnya vulkanikus hegy, ahonnan gyönyörű körpanoráma nyílik róla a Börzsönytől kezdve a Kisalföldön, Mátrán át egészen az Alacsony-Tátráig. Tiszta éjszakákon állítólag Budapest fény-aurája is látható.

A Szitnya tetejét három oldalról meredek sziklafalak védik, a negyedik (északi) oldal védelmét Szitnya  vára (Hrad Sitno) biztosította. Szitnyához több monda és legenda fűződik. Talán a legismertebb arról szól, hogy méhében szitnyai lovagok rejtőznek. Amikor a Szitnya alatt lakók sorsa  a legrosszabbra fordul, a varázslatos hegycsúcs megnyílik és a bátor lovagok megmentik őket.

Nos, ennyit a mendemondákról!

Nyugat felé tekintve egy esőfelhőből hull alá az égi áldás, kelet felé fordulva hófelhők közelednek. A levegőn is érezni. A vár mellett sziklás letörés húzódik, élmény lehet itt sziklát mászni. Most erre nincs felszerelésünk, és persze időnk sem. Legyalogolunk a meredek hegyoldalon, vissza a buszhoz.  A többit gondolom sejtitek. Vidám hangulatban, sok élménnyel a szívűnkben hazamegyünk. Késő este érünk Budapestre 22:00 körül válunk el egymástól. Ilyet még kell szervezni!

2010.01.23. VIP. Selmecbánya

2011.01.21. Börzsönyi kilátások

Kik a puhányok és kik a kemények? Két csapat, két út három kilátópont. Nézzük hól is kezdődik ez a nap.

Kisinóci turistaház Kóspallag. 37 ember várakozik, készülődik reggelizik vagy épp beszélget ezen a napsütéses hűvös reggelen. Két csapatot alakítunk, majd 9 óra után nekivágunk az útnak.

Puhány csapat, Anita vezetésével 26-an indulnak, én a Keményeket vezetem, 15 sokat látott tapasztalt túrázó, akik mennek árkon-bokron keresztül. Talán 100 métert megyünk közösen. Az első kereszteződésnél integetünk a Puhányoknak, egy laza megjegyzést hozzáfűzve. Integessünk, őket nem látjuk többet! Na vágjunk bele! 

A kék jelzésen haladunk a Pokol völgyben. A talaj fagyott, kocsik vájta bordák nehezítik a lépéseinket. Óvatosan kell haladnunk, egy rossz lépés és kifordulhat az ember bokája. Szerencsére most ez kimarad, nem is bánjuk, azonban egy forrás iható tiszta vizének nagyon tudunk örülni. Alig 15 perce gyalogolunk, de már le is kerülnek a kabátok, hiába van -2 fok nekünk melegünk van. Feltankoljuk a vizes palackokat, megigazítjuk a felszerelést és haladás van! 

Persze mikor látnám meg ha nem most induláskor a patakmederben a jegesedést! Ezt le kell fényképezni, meg természetesen videó is kell! Pár perc kreatívkodás után indulok a többiek után. Nagyon nem maradtam le, egy bozótos igencsak lelassította a csapatot. Átvágok rajta, így gyorsan utolérem a többieket. A völgy oldalában vezet utunk felfelé, merre másfelé is menne. Lassan lekerülnek a felesleges ruhadarabok, mire felérünk mindenki leizzadva, lihegve nyúl a vizes flakonokért, vagy a pálinkás kulacsért. Az utóbbiba valami vicces ital lehet, mert mindenki mosolyog aki iszik belőle. 

Nos fent vagyunk a gerinc mellett kicsivel, irány az első szép kilátás, azonban Bástya egy kúppal elnézi a terepet, nekem gyanús de most hallgatok rá. Pár perc múlva kiderül szép kilátás ugrott, helyette itt álunk az erdő közepén egy hegy csúcson, a fák ágai között nézzük a környező hegyeket völgyeket. Viszont ideális reggeliző! A szelet felfogják a fák, így nekiállunk kajázni. 

Túratársak lelkes érdeklődését, hogy merre indulunk tovább letöröm egy rövid mondattal. Erre, lefelé! Nos, szavakba próbálom foglalni. A lefelé nagyon meredeken lefelét jelent, fától fáig haladva cc 90 méter szint 90 méteren. Van aki viccnek gondolja, de gyorsan szembesül mindenki ténnyel. Ez nem vicc, tényleg erre megyünk! Bástyával neki indulunk,megmutatjuk a technikát! Lefelé futva élvezzük a szlalomozást a fák között! Egy perc sem kell és lent vagyunk, visszafordulva nézzük a többieket ki hogyan próbál lekecmeregni a hegyoldalon. Miután mindenki leért indulunk a az Oldaltmászó kút felé. 

Az úton a pocsolyákat jég fedi. Kör mintákat rajzolt a fagytündér rájuk, csábítva ide ugorj, ide lépj a közepére! Engedek a csábításnak, hangos reccsenéssel törik be a jég a talpam alatt, és merülök a jó 25cm-es hideg vízbe. Mosolyogva a másik lábammal is belelépek, majd jön a következő pocsolya! Bőr bakancs, és a kamásli, zoknimat megvédi a hideg víztől. Bástya sem bírja megállni! Mint a gyerekek. De mit is látunk! Az egyik jégtábla kiáll a vízből, kiemelve fény derül a jég mintájára, hogyan is alkotta meg a fagytündér. Ez érdekes, nézzétek a képet!

Nos lassan a Hegyes-Hegy Oromhoz érünk, előbb azonban egy patak folyik mellettünk az úton. Egy két kisseb zubogó, kimosott sziklák, és persze megint érdekes jégformák. Elő a fotómasinát, beleállok a vizbe mert így lesz jó a kompozíció. Egy két jó képért rátérdelek a vizes sziklákra, két centire a fejemtől zubog a vízesés. De így érdekesek a képek!

Pár kép, pár jelenet a videóra és irány a Hegyes-hegy Orom. Jó meredek felfelé és izzadunk is. Fent ebédidő, persze fázunk is de az éhség erősebb. Bástya egy fára felmászik, ott ebédel. Szép kilátás a jutalma. Mi megelégszünk egy kidőlt fatörzzsel szék asztal gyanánt. 

Ebéd után irány a volt kisvasút nyomvonala! Az eredő itt tele van szebbnél szebb mohákkal, zuzmókkal. Szinte minden zöld, pedig tél van, a fák kopaszok a fűszálak elszáradva. Ámulunk és bámulunk, mindek követ vastag moharéteg fedi. Egy cinikus megjegyzés valakitől. Látszik, ide már nem jönnek fel mohát gyűjteni, nem éri meg. Hát igen, a kezét törném aki erdőbe mohát gyűjteni jár. Hatalmas károkat okoznak a természetnek, pár koszorúért cserébe. Aki megveszi, persze nem is gondol bele, honnan van az alapanyag. Lényeg hogy jól mutasson a síron. Lehetne koszorút tenni sok élőlény sírjára is, akiknek a mohák adnak életteret. Ámen.

Nos, kisvasút. Itt a Börzsönyben ezüstöt bányásztak, meg mást is, de maradjunk az ezüstnél. A kőzetet el kellett szállítani feldolgozásra, ezért építették a kisvasutakat. Miután kiürültek a bányák, illetve nem érte már meg bányászni, ezek a vonalak lassan az enyészeté lettek. Nézzétek mi lett a viaduktból amin a szerelvények haladtak át. A természet lassan visszahódítja ami az övé.

Pár percig elmerengünk majd irány Nagyirtás-puszta. Toboz kulcsosház mellet elhaladva jön az ötlet. Ide szervezni kell egy hétvégét! Tetszik a ház! Tábla lefényképezve, és megyünk tovább. Szent Orbán fogadó, a kötélpályán csúszunk párat, majd felkapaszkodunk a Nagy-Sas hegyre.

Két 200 kilós vaddisznó száguld el mellettünk, megzavartuk őket. Szerencsére nem felénk rohannak, komoly sérüléseket tudnak okozni. 

Mi közben felérünk a Nagy-rétre a legjobb időben! Pont naplemente előtt vagyunk kicsivel. Gyönyörködünk a panorámában, ez lenyűgöző, ellátni a Dunakanyarig. Pár percig napfürdőzünk és irány lefelé a Kisinóci turistaház a cél. Profibb szervezés nem is lehetne! pont egyszerre érünk a házhoz! Igaz pár Kemény csapattag belehúz a végére, csak mi érjünk előbb vissza, de egy jó forró raguleves mellett vidáman meséljük a nap kalandjait!

2011.01.22. Börzsöny Börzsönyi kilátások