2011. január 31., hétfő

Január 8. Jégrevű


Január 8. szombat reggel elég viseletesen ébredtem. Péntek este kibéreltük az Odeon moziban a különtermet, és megalapítottuk a Kalandorok klubbot. Filmvetítés, nagy tervek, ötletek négy sör, hajnali négyig, reggeli ébresztő 6-kor kombináció nem kicsit nehézzé tette a szemem nyitva tartását. Ígéret szép, fogom a hátizsákom, a korcsolyámat és irány Újpest központ. 
Bástya kicsit késik ennek örülök most, így van időm beugrani a sarki kisboltba kaját, vizet venni. Ezután a buszmegállóban ülve szunditok 10 percet. A taxim 2 perccel később érkezik, tökéletes szervezés. Nekem a 10 perc relax most mindennél többet ért! Bepattanok a kocsiba, és irány Berkenye. A kocsiban alszom még negyed órát így már nagyon jól vagyok.  Megérkezve egy jó erős fekete, és kezdődhet a korcsolyázás! 
A tavon pár centi hó van, azonban ez éppen nem zavaró.  Vidáman csúszunk ki sebesen, ki most teszi meg az első csúszásokat, korcsolyával a lábán. Egy hólapátot is szereztünk azzal letakarítunk egy nagyobb részt. Illetve a többiek, én csupán kegy kisebb felületet teszek hó mentessé. A nagy csatából azonban kiveszem a részem! Repkednek a hógolyók, aki nem vigyáz, az kap egyet-kettőt! 
Eperkét kilövöm muníciókészítés közben, majd összefogok egy nagy adag havat, és Eperke fölé állva rádobom. nagy nevetés a többiek részéről. A következő játék a hóemberépítés. Bástya a legaktívabb, mint egy igazi nagy gyerek. Kacsna és Eperke is sokat segít. 
Így valódi csapatmunka! Az első nagy hógolyót én kezdem gurítani, Bástyával ketten rakjuk fel az alapra. Jöhet a következő.  Gyorsan elkészül a középső szint, majd a feje következik, ezután az alakítás, formálás. Bástya a hóember fejére húz egy vödröt, ez lesz a kalapja, bogáncsból elkészülnek a gombok, és a szeme, sárból pedig a szája. Két keze két nád, az orra szintén nádból készül, érdekességkép két nádat még beleszúrunk, így már csak a keresztelőt kell megtartani. 
Pár perc gondolkodás után Klementinának kereszteljük. Ránézésre ez illik rá, olyan Klementinás hóember.  Pár kört még csúszunk, majd elbúcsúzunk Klementinától, mosolyogva őrizze a tavat. Délutáni tervünk elsétálunk a Nógrádi várhoz, megnézzük, majd visszatérve Berkenyére egy forró levessel pontot teszünk a nap végére. A várhoz vezető út fagyos, itt-ott bordázott az autókerekektől. Néhol hó alatt vékony jégréteg rejti a pocsolyákat, amire rálépve gyorsan bokáig süllyed az ember. A vár alatti kocsmába betérünk melegedni, egy kávé jót tesz mindenkinek. Fél óra beszélgetés után indulunk fel a várba.
A vár története dióhéjban. A vár építési idejét pontosan nem ismerjük, azonban a Honfoglaláskor már megerősített hely volt. XII-XIII. században a királyi várispánság központja, ekkor kezdték építeni a várat.  
A török időkben többször gazdát cserélet, hol a töröké, hol a magyaré, hol az erdélyi fejedelemé volt. A vár szabálytalan alaprajzú külső erődrendszerből, és a XV. századi belső várból állt. 
Sajnos 1685-ben a lőszertartó torony egy villámcsapástól felrobbant. A törökök lerombolták majd elhagyták a várat, többé nincs hadászati jelentősége.
A várból szép kilátás nyílik, érdemes felmászni. A falak tövében borospincék vannak, érdemes vetni rájuk egy-két pillantást. A várkapuval szemben egy magyar zászló lobog vidáman a szélben. A tartórúd talapzata megsüllyedt, az egyik sarkánál egy nagy lyuk tátong. Körbeszalagozták, remélhetőleg hamarosan kijavítják. 
Miután szétnéztünk, visszaindulunk Berkenyére. Útba ejtjük a vasútállomást, itt kék túra, pecsételő hely van. Innen szekérúton haladunk, majd a vasúti töltésen. Persze a vonat épp most jön! Erre dudálással hívja fel a figyelmet. Amint elhalad, megyünk tovább a töltésen. Visszaérve a faluba egyenesen a csárdába megyünk, rendelünk finom kiadós ragulevest. Vidám történeteket mesélve, beszélgetve eltöltünk egy órát. A gyerekek elfáradtak, mi szintén, hazaérve senkit sem kell ringatni. Vasárnap az ördög nyomába eredünk de az már egy másik történet…
2011.01.08. Jégrevü, Börzsöny, Berkenye Nógrádi vár


2011. január 21., péntek

2011.01.02. Két-bükkfa-nyereg - Kémény szikla

Van egy régi nagyapáinktól sokat hallott okosság. Aki éjjel legény nappal is legyen az! A csapat hajnali háromig mulatozott, bár én hamar kidőltem, 11 után már javában húztam a lóbőrt. Reggel mégis úgy ébredtem, mint aki kocsmázott este, majd egy édes boszorkánnyal töltötte az éjszakát. A két pohár forraltbor nem árthatott meg ennyire. Mindenesetre egy forró zuhany sokat segít. Következő lépés a reggeli kaffe szertartás. Automatás kávé. Pffff…. de kényszerhelyzet van. Bedobom a lóvét majd megnyomom a gombot. Majd megint. Aztán ismét. Bazzz… kifogyott! Ez traumaként ér. A hír a többieket is lesújtja. Ez így nem lesz jó. Bepattanunk Lacza kocsijába és irány Csobánka. A kisboltban 4 adag kaffét rendelünk fél literes üvegbe, egy zacskós tejjel, majd irány vissza. Kata egyedül bevág három adagot. A kis torkos! Nem gondol a többiekre! A maradékon ketten osztozunk. Gyerünk túrázni!
Két-bükkfa-nyeregig négy kocsival robogunk, a parkolást rutinosan 20 perc alatt sikerül végrehajtani, aztán irány az erdő! Szépek a fák, sok hó van, jegesek az ágak, 15 cm hóval borítva az út.
Mintha mesevilágban lennénk. Aztán Fekete-kőnél el se megyünk a kilátóhelyig. Minek, ködöt, fehéret sokat láttunk már. Inkább irány a Kémény sziklák. 
Útközben összefutunk Kárpátok Vándoraival. Laza 30km-es túrát nyomnak épp errefelé. Ezt a mázlit! Boldog új évet kívánunk egymásnak és húzunk tovább.
Fellihegünk a meredélyen, az első kilátópontnál hideg szél fogad minket. Meg a köd, a kilátás helyén nagy fehér mozivászon, csak a tájképet felejtette el kivetíteni a gépész. 
A többiek szomorúan, csendben indulnak tovább. Olvasni az arcokon, a gondolatokat. Utolsóként visszapillantok. Hééé… gyertek vissza! Kitisztul! A gondolatok, érzések most is a társak arcán! Nagy mosoly keretében. Csoportkép is készül, örömmel lelkünkben átgyalogolunk a Kémény sziklához.  Megint a hideg szél fogad,  de a mozigépész itt nem alszik! 
A tájkép ott van ahol lennie kell! Klastrom puszta hever a lábaink előtt a mélyben. Lent van egy jó büfé, benne finom lángos. Nem tudunk ellenállni a csábításnak, egy nagyon meredek utat választunk, egyenesen lefelé! Itt dolgozik a csapat! Van aki leszalad, van aki lecsúszik, és van aki gatyaféken halad lefelé a meredek szakaszon. Lent a csapat megnézi a kolostor maradványait, én Anitával a büfét. Hát, ez nem a mi napunk. A büfé zárva, lejöttünk 140 méter szintet feleslegesen.  
Most mehetünk vissza. Ez zokon esik mindenkinek, nagyon rákészültünk a lángosra. Marad a hideg kaja. Pár perc ebédszünet után nekivágunk felfelé.
A Legény barlang a következő állomás. Itt vitatkozunk, megnézzük e vagy sem. Lacza sietne hazafelé, biztos randevúja van egy csinos lánnyal! Hát ezt bukta végül! Csak felmegyünk. 
A barlangban a földön álló jégszobrok fogadnak minket, mintha kobrák lennének, a mennyezetről méteres jégcsapok lógnak. Kár lett volna kihagyni. Innen csupán visszagyalogolunk Két-bükkfa-nyeregig, bár az első kaptató igencsak megnehezíti a tervünket. A második sem könnyíti meg. Szurdokban megyünk felfelé, szép szép, de már nagyon elege van mindenkinek a túrázásból. A két éjszakai buli sokat kivett mindenkiből, most már a fene akar legény lenni. Meghalunk a végére, de visszaérünk a kocsikhoz, épp nem kell használni a lámpáinkat. Irány hazafelé, vár az édes pihenés.

2011.01.02. Két bükkfa-Kémény-szikla



2011. január 17., hétfő

2011.01.01. Pilis, Csobánka


A dátum 2011. január 1. Csobánkán a Cserkészparkban köszönt minket az ujj év. Reggel 8 óra. Álmosan törölgetem a szemem, a többiek javában durmolnak a szobában. Amilyen csendben tudok, kiosonok. Elég jól sikerül, kivéve mikor véletlenül belerúgok a bakancsom orrával az ágy lábába, meg leszámítva a fémbögrét, amit az ablakpárkányon borítok fel. Irány a zuhanyzó. A folyosó kihalt, pedig 70 ember van itt, bevetem magam a zuhanyzóba! 
A reggeli meleg vizes zuhany felfrissít! Élvezem a nem éppen forró vizet. Amikor a törölköző után nyúlok, egy pók mosolyog rám a sarokból. Szocreálos a ház, de egy alapos takarítás sokat lendítene a komfortérzeten. Öltözés, fogmosás, reggeli teendők majd közös reggeli. Három csapat alakul ki, ezen a napon játékos vetélkedőkben mérjük össze tudásunkat.
11 után irány az év első túrája, fel a Nagy kevélyre! Első célpont az Oszoly csúcs. Meredek kőomladékos emelkedő lelassítja a csapatot, de mindenki felér. 
Innen a Csúcs hegy a következő állomás, majd hosszú emelkedő fel Kevély-nyeregre. Mielőtt felérnénk egy rönkhajító versenyre megállunk. 
Csapatonként egy jelentkező, egy dobás!  A legjobb technika hátrafelé hajítani, páros kézzel. Az első versenyző jó messzire dobja. Én másodikként két lépéssel nekirugaszkodva dobom. Egy méterrel messzebb megy. A harmadik versenyző jó magasra lendíti, így megnyertük! 
Nevetünk egyet és indulás a nyeregbe. Itt egy rövid pihenő után gyalogolunk a Nagy kevélyre. Sajnos a kilátás ezúttal elmarad, mindent köd borít. A zászlótartó rúd is eltört, reméljük, hamarosan kicserélik lelkes természetjárók. Gyorsan sötétedik, hideg szél fúj, sokáig nem akarunk időzni, visszaindulunk. 
Kevély-nyeregben megállunk egy kis játékra. A feladat ugrós képet készíteni. Csajok ugranak, a pasik fotóznak. Kattannak a vakuk, csajok ugrálnak. A kiértékelés később, a mai napig nem tudjuk ki nyert, de jól szórakozunk a képeken. 
Lefelé a nyeregből Roli és páran előre sietnek. Persze ahogy lenni szokott egy leágazásnál egyenesen mennek. A csapattal 15-en visszafordulunk, a helyes irányban legyalogolunk a táborba. Roliék kicsit később érkeznek de mindenki leér. Vacsora majd játékok, sok nevetés, jó kedv és humor, megfűszerezve egy kis zenével és persze táncolunk amíg ki nem fárad a csapat. 

2011.01.01. Pilis, Csobánka

2011. január 14., péntek

2010.12.31. Kalandorok Szilvesztere


Elérkezett az év utolsó napja, 2010. december 31. Szilveszter. Itt az év vége. Ilyenkor mindenhol éves értékeléseket mondanak a főnökök, statisztikai adatokat lobogtatnak milyen jól dolgozott mindenki, érdemrendeket, jutalmakat osztogatnak. Na mi ezt nem csináljuk! Viszont kirándulás, buli, pezsgő és tűzijáték minden mennyiségben. 
Szabó Roli szervezte, én lefoglaltam egy tíz fős szobát a csapatnak, az összlétszám 70, de a fene számolja mikor épp indulunk a Holdvilág árokba! Igaz ami igaz, péntek délelőtt még csupán cirka 40-en indulunk a többiek este érkeznek. Nos a Holdvilág árok. 
Nehezen járható szurdok, a mendemondák szerint itt kell keresni a honfoglaló magyarok vezérének Árpád fejedelemnek sírját. „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból a Pozsony alatt szerzett sebesülése következtében. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába."Kutatómunkám gyümölcse a fentebbi mondatok, remélem igaz is! Szerencsére néha túrázok a régész csapat vezetőjével (ha minden igaz tényleg vezető de majd utánajárok) erről még írok pár mondatot. 
Nos a történelem óra után mi felmászunk a tűzlétrán, amit vastag jégréteg takar. A vízesés egybefüggő jégoszlop, csodás látvány. Én megyek elsőként fel, a létra csúszik, kapaszkodó alig akad. Mindezek ellenére könnyedén feljutok, Roli a második, a többiek utánunk. Felérve a többség kimegy a szurdokból, én azonban végigmegyek. 
Az árok jellege itt megváltozik. A felső rész 1-1,5 méter keskeny, több méter magas kanyon alakult ki, néhol a patak combig érő medencéket vájt az alapkőzetbe. A falakat itt már kemény agglomerátum alkotja. A jég megkönnyíti a haladásom, a "medencék" befagytak, csupán az elcsúszásra kell figyelnem. 
A köveket 10cm jégpáncél fedi, a kanyon falairól itt-ott 3 méteres jégcsapok lógnak. Mit hagytak ki a többiek! A padoknál találkozunk és irány a Lajos-forrás. 
Lacza és Kata ide érkeznek kocsival, itt csatlakoznak, köszöntjük egymást és masír vissza Cserkésztáborba. Andrisnak csodahátizsákja van! Beletett 4 doboz sört és már a hetediket veszi ki belőle! Ilyen kell nekem is! A Gyopár-forrásnál tanakodunk merre tovább. 
Doki néni térképen nézi folyamatosan az útvonalat. Arra kell menni. Na nem, én azon az emelkedőn nem tudok felmenni! Az nagyon kemény! Menjünk inkább erre, az lefelé megy. De az kerülő, jön a válasz, és köves úton kell menni. Ááá... az sem jó köves úton bakancsban nem jó gyalogolni. Maradjunk itt, forrás van, sör a hátizsákban, reggelig semmi baj nem érhet! Végül hagyom magam meggyőzni. Nekiindulunk a kemény 5 méteres szintnek, és legyalogolunk a cserkészparkhoz. :)

Visszaérve a szállásra meleg vacsora fogad minket. Kaja után kezdődik a mulatság! Fergeteges hangulat! Táncol mindenki, van forraltbor, trombita boszorkányok és kalózok! Éjfélig nincs megállás, akkor himnusz, koccintás pezsgő az udvaron tüzijáték! Na, így ünnepelnek a kalandorok!!! Hajnali 4-kor döl ki a csapat utolsó tagja, reggel valahogy mindenkinek nehezére esik a kelés.

2011. január 11., kedd

2010.12.18. Pilis, Pilistető


Ezen a szombat reggelen 34 túrázó várakozik Pilisszentkereszten. Reggeli kávé után hóesésben indulunk, célpont Pilis-tető. Viktornak ez az útvonal a kedvence, ezért rábízom a túravezetői státuszt. Örömmel áll a csapat élére, vidáman indulunk is a mai távnak. Pár lépés után lemaradok, beugrok a csárdába lerendezni az esti szarvasragu levest. Örömmel veszik a 31 adag rendelést, egy pálinkával kapásból megkínál a tulaj. Pár percet időzöm ezalatt a csapat már árkon-bokron túl van. 
Lihegek utánuk a hóesésben. Gyönyörű nagy pelyhekben esik, most kezdett rá  talán fél órája, de már 2cm hó borít mindent. A kis templom előtt gyanús a járda, alig van nyom, a többiek nem erre jöttek. Befordulok a kis utcába biztos ami biztos alapon egy telefont megeresztek. Jó döntés volt. 150 méter után utolérem Anitát és Legeát. Majd a Klastrom romoknál a többieket. 
Gejza pár mondatban elmeséli a romok történetét. Ő rutinos túravezető több évtizede járja erdőket-mezőket. Ez a hely arról híres, hogy III. Béla 1184-ben, megalapította a pilisi ciszterci apátságot. Anyakolostora a franciaországi Acey-ben található. A kolostort egy kora Árpád-kori település mellett építették, egy időben az esztergomi székesegyházzal és palotával. Háromhajós, négyszögszentélyű templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték. A kolostorhoz tartozó halastavat a Pilis patakjai táplálták. 
A kolostor mellett Árpád-házi királyaink vadászházát is megtalálták, mivel a környező erdők a király vadászterületei voltak. A tatárjárás és a török pusztítás nem kímélte a kolostort sem, 1526-ban leégett és elnéptelenedett. Később sem épült újra, köveit elhordták a környék falvainak és az Esztergomi vár építéséhez. 
Ennyit a történelem eme szeletéről. Irány a Klastrom forrás. Ez a hely arról híres, hogy 1888. szeptember 24-én, itt a Klastrom-kútnál Téry Ödön és Thirring Gusztáv által vetődött fel a szervezett természetjárás gondolata. Azóta tartják meg szeptember végén oly sok helyen a Természetjárás Napját, ezt nevezik a Természetjárók Napjának is. 
Innen felfelé indulunk a Mária padhoz, széles erdészeti úton haladunk a zöld jelzésen. A pihenőnél néhány öreg fa, pár pad és egy esőkunyhó, ami rendkívül jó bivakház is egyben. Itt tartunk egy kis pihenőt, pár falat tízórai gyanánt. 15 perc kajaszünet, és indulunk a Vaskapuhoz. Felfelé haladunk egy erdészet ösvényen. Előttünk még senki sem járt, a friss hóban Viktor töri az utat a 10 cm hóban ami reggel óta esett. Túlmegyünk a leágazáson, menet közben tanakodunk mit tegyünk. Végül megállítom a csapatot 200 méter után. Bástya, Viktor Gejza és jómagam gyorsan tanakodunk. Bástya szerint legrövidebb út egyenesen, fel a Vaskapuhoz. Viktor tovább menne. Egy perc gondolkodás, kiadom a vezényszót. 
Aki bátor, Bástya után felfelé egyenesen, a többiek utánam, visszamegyünk az elágazáshoz. A lightosabb úton is szuszog a csapat. Meredek ez is rendesen, a 15cm hó sem könnyíti meg a járást. Az utolsó szakasz még meredekebb, mindenki csúszkál, minden lépést meg kell fontolni. 
A Vaskapuhoz felérve pihenünk kicsit. Vaskapu szikla, a Pilis-tető meredeken leszakadó keleti oldalának közepe táján, messzire ellátszó, diadalívszerű sziklakapu. A nagyobb nyílású sziklakapu szélessége 15m, magassága 8m. Aljában kis oldalüreg található. A két sziklakapu egy elpusztult talán hévizes eredetű barlang maradványa lehet. 
Tovább indulva felfelé megyünk, egy keskeny meredek út vezet fel Pilistetőre. Hóban óvatosan kell haladni. Kapaszkodó kevés, balra ha lecsúszik valaki 30métert legalább szánkózik. A kezdő turistáknak tele van a gatyájuk! Lesz mire emlékezni! Mire felérünk két társunknak görcsöl a combja. De nincs mit tenni menni kell tovább. Itt már nagy szintemelkedés nem lesz, a katonai bunkereknél pedig pihenőt tartunk. Fél óra és ott vagyunk. 
Az erdőt hófehér puha hótakaró borítja, mintha mesevilágban járnánk. Mindenki fényképez, kattannak a fotómasinák. Elérve a bunkert tüzet gyújtunk, így kicsit megszárítjuk vizes ruháinkat. 
Ebédelünk, 20 perc pihenő után eloltjuk a tüzet alaposan, és lefelé indulunk a gerincen. Pilis-tető a dunántúli-középhegység legmagasabb pontja 756 méter magaságával. 
A kilátás pazar, bár kicsit párás, ködös az idő. Hideg szél fúj, sokáig itt nyílt terepen nem maradhatunk. Lefelé sziklás részeken haladunk óvatosan, néhányan gatyaféken ereszkednek le egyik másik meredekebb szakaszon. Lentebb a szerpentin úton haladunk Pilisszántó felé, azonban oda nem megyünk. 
Célunk a Szikla színház illetve a Pilis keresztje. Itt Lacza kiterül a hóban. Nekem sem kell több, aki nem bírja a túrát havat rá, kis havat rá elven elkezdem betemetni hóval. A többieknek sem kell több, fél perc alatt belapátoljuk! Csak az orra hegye látszik ki a hókupacból! Gábor egy adag pálinkát tölt a lavinaáldozat szájába, pusztán a kihűlés megelőzése miatt. A példás cselekedetet még kétszer megismétli, biztos ami biztos alapon, majd megkezdjük a mentést! Pillanatok alatt kihúzzuk a balesetet szenvedett túratársat, majd eü ellátásban részesítjük. Még egy kis fagyálló. 

Mindenki megvan akkor indulás vissza Piliszentkeresztre. Beérve a faluba beülünk a csárdába a reggel megrendelt jól megérdemelt szarvasragu levesre. Jóízűen elfogyasztjuk, beszélgetünk kicsit majd indulunk a buszhoz, kocsikhoz. A többiek igen, viszont Világi Peti épp ekkor toppan be, társával. Tehát maradunk Anitával még másfél órát. 
Rendelünk levest, sört sok tervet beszélünk meg ez idő alatt. Máramaros, Skandinávia, Kelemen havasok jó túrák lesznek. A buszhoz rohanunk, azonban fél órát állunk még mindig sehol a busz. Egy kisbusz megáll megkérdezi Pomázig megy e valaki. Persze, bepattanunk, taxizunk lefelé. HÉV metró kombináció még hazáig. Ezzel mint már oly sokszor megint egy tök jó napot tudhatunk magunk mögött.