Kárpátok Vándorai egyesület szervezésében eddig csak izgalmas, jó hangulatú, kalandos túrákon vettem részt. Ezúttal Biatorbágy volt a célterület. Ezen ott kell lennem!Vasárnap reggel 6:00-kor felhívtam Világi Petit. Megbeszéltük találkozó a Déli pályaudvarnál a Shell benzinkúton 7:00-kor. Gyorsan összepakoltam, majd indultam a metróhoz. Benzinkúton ittam egy kávét. Peti és Kata kicsivel 7 után érkeztek. Kocsiba pattantunk majd irány Biatorbágy, vasútállomás. Ott csatlakozott Marcsi, Peti és Norbi. Kicsit arrébb várt a főszervező Lacival, Zolival. Minden jó túra kocsmában kezdődik. Ez sem volt kivétel! Reggeli automatás kaffét leöblítettem egy igazival, engedve a sznobizmusnak, majd a térképet kezdtük böngészni. Kiderült a tervezett 16km 25, a 300 szint pedig 5-600 körül lesz. Norbinak, Petinek, Marcsinak ezt nem mondtuk el! Ők első túrázók, jobb ha nem tudják mi
vár
rájuk! Majd utólag elmeséljük, ha nem bírják akkor átformáljuk a tervet. No para. Vidáman vágtunk neki utunknak. 
Pár perces séta után a Viadukt tárult a szemünk elé. Ma már emlékmű, de fénykorában gőzmozdonyokvontatta vasúti szerelvények robogtak Bécs felé át rajta. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt. A többit a fantáziátokra bízom. A viaduktra egy kőlépcső vezet, a másik oldalon mi a töltés oldalán mentünk
le. Kigyalog, ki gatyaféken! Pár perces gyaloglás után egy forráshoz érkeztünk. Itt az előző napon szerzett 
Pilisborosjenői közkutas vizemet kiöntöttem és kicseréltem forrásvízre. Finomabb nem volt sokkal, de a tudat boldogított!
Forrásvíz van a flakonomban. Tovább haladva elérkeztünk az első kaptatóhoz. Világi Peti előrekiabált! Domi futunk? Persze nem kellett kétszer mondani! Peti, Zoli, Laci és jómagam egyből
rohantunk felfelé! Norbi, Peti, és Marcsi lihegve nevettek a versenyfutáson. Ők örültek h kapnak levegőt, igaz felérve mi is kifulladtunk, de mindent a versenyszellemért. A meredek kaptató után kicsit lefelé gyalogoltunk a piros
jelzésen, majd szintben szinte roham léptekben. Egy
kősziklához
értünk, Kő orr a becsületes neve. Itt reggeliztünk. Kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd pár őrült fotó a csapat bátor újoncairól. A fák, bokrok javában rügyeztek. Pár kattintás a rügyekről, és rohantam a csapat után. Pár kilométer után, rövid pihenő egy lankás dombtetőn. Itt láttam két érdekes figurát, talpig terepszínben, géppisztollyal a vállukon. Odamentem hozzájuk, hajtott a kíváncsiság mi a francokat
keresnek itt állig felfegyverkezve, ahol épp 2-300 teljesítmény túrázó tapossa az erdő útjait. Illedelmes köszönés után rátértem a lényegre. Ez tényleg AK-47-es a kezetekben? kiderült csak airsoft fegyverek, ők a Magyar gárda kiképzésén vannak. Ha levizsgáznak ők fogják kiképezni a többieket. Ki ellen?? Háborúra készülünk? Katonai kiképzés jelzett túraösvényen? Vagy csak vagánykodtok a fegyverekkel? Nem kicsit felbosszantott a tény! Itt gyerekek is vannak, ez a két ember meg fegyverrel a vállán mutogatja milyen kemény legény. Ha tényleg kiképzés tegyék
keresnek itt állig felfegyverkezve, ahol épp 2-300 teljesítmény túrázó tapossa az erdő útjait. Illedelmes köszönés után rátértem a lényegre. Ez tényleg AK-47-es a kezetekben? kiderült csak airsoft fegyverek, ők a Magyar gárda kiképzésén vannak. Ha levizsgáznak ők fogják kiképezni a többieket. Ki ellen?? Háborúra készülünk? Katonai kiképzés jelzett túraösvényen? Vagy csak vagánykodtok a fegyverekkel? Nem kicsit felbosszantott a tény! Itt gyerekek is vannak, ez a két ember meg fegyverrel a vállán mutogatja milyen kemény legény. Ha tényleg kiképzés tegyék
katonai területen, ne a békés túrázók között. Gondoltam lefényképezem őket, de nem akartam
tovább feszíteni a hurt. Egy két csoki, szendvics és szedtük a lábainkat. Zoli, Laci, Kata előrement. Egy útelágazásnál mi másik irányba fordultunk. Lett is elkavarodás, na meg kalandozás a prérin! Marcsinak
egy szerencsétlen lépés után meghúzódott a bokája. Bicegve vágott át a legelőn, 20 perc gyaloglás után értünk be Sóskútra. Pihentünk, beszélgetünk a helyi kocsmában, több mint egy órát. Marcsinak bekötöttük a lábát, két felest is kapott fájdalomcsillapító gyanánt. A táv
felénél jártunk, Visszafelé indulva felmentünk a Kálvária dombra, sajnos a stációkat
vandálok tönkretették, a kereszt azonban még megvan. Innen látható a kőbánya, sok épület falainak alapanyaga származik innen. Fáradt csapatunk tovább haladt a piros jelzés mentén. Következő állomás a Nyakas kő. A valamikori Pannon-tenger által formált sziklaalakzat a tágabb régió leglátványosabb természeti szépségei közé tartozik. Felmászva a tetejére, szép panoráma nyílik innen a Biai-tóra és Etyek felé. Végighaladva a sziklák
tetején a civilizáció szépségével találkoztunk. A fenti domboldalon
elhanyagolt nyaralók, porták nem kicsit
illúzióromboló képe tárult elénk. Tisztelet a
kivételnek! A többség szépen rendben van tartva, azonban ezt fotón nézzétek:
Innen lefelé haladtunk, a Viadukt lábánál ittunk egy kávét, beszélgettünk majd indultunk hazafelé. Marcsi, Norbi, és Peti mint első túrázók nagyon elfáradtak, azonban becsületesen végigmentek. Összességében egy
kellemes napot tudhatunk magunk mögött.
