2010. 02. 28. Pilis, Visegrád, Leányfalu

Reggel ébredés után gyorsan összeszedtem a legfontosabb felszerelést, gyorsan lezuhanyoztam és indultam Szentendrére.

7 órakor már a HÉV-en zötykölődtem. Nézelődtem, figyeltem az elhaladó tájat. 8:30kor a Szentendrei peronon álltam,

valami kaja után néztem. Sikerült venni egy csomag kekszet, azt majszoltam el egy közeli padon. A buszmegállóban két busz állt, a túl oldalon egy sok tű leveles fenyő. Épp előző nap mesélte Anita. Örültem, hogy emlékeztem. Közben megérkeztek a túra társak is. Megvettük a

jegyet felszálltunk csak Tina hiányzott. Javasoltam a többieknek Visegrádon várjuk meg egy kocsmában. Így tettünk. Jó kedvel várakoztunk, közben szépen összekovácsolódott a csapat. Tina örült hogy megvártuk, egy csokit nyomott a kezembe, meg két puszit az arcomra.

Nekivágtunk az útnak. Fellegvár felé indultunk, a kék jelzésen. Itt Krisztus szenvedését, keresztre feszítését láthattuk domborműbe foglalva.

Tovább haladva felértünk a várhoz. Senki sem akarta megnézni, rajtam kívül. Én azért felmentem egy két kép erejéig. Legalább a bástyáról nézzek szét.

Kicsit letértünk az útról, Dani kíváncsi volt a bob pályára. Elvittem a csapatot arrafelé, nem nagy kitérő. Tetszett neki. Visszatérve a

kékre a Király út mellett haladtunk. Az egyik kanyar felett

találtunk egy padot, ez nagyon megtetszett a csapatnak.

A fáradt vándorok egyből lepihentek. Pár perc pihenőt kapott a csapat. OKT-n továbbhaladva Sóstó réten kötöttünk ki. Tanácsoltam Tinának, hogy itt kajázzunk. Előkerültek a szendvicsek, sör, tea, viccelődve megebédeltünk.

Innen egy meredek szakasz következett. Kicsit lihegett a csapat, mire feljutottunk a Borjú-fői kilátó helyhez. Télen itt egy kemény túrát nyomtunk térdig érő hóban! Most teljesen más volt a táj. Akkor soha véget nem érő emelkedőnek, szinte leküzdhetetlennek tűnt a meredek út a

mély hóban, most azonban kicsit sárosan nem tűnt oly vészesnek. A gyönyörű kilátás akkor kimaradt mindenki inkább hazafelé akart menni!

Ezúttal azonban gyönyörködtünk a kilátásban! El is időztünk, a napsütésben, Tina adta ki a parancsot. Indulás! Gyönyörűen sütött a nap, a jó idő előcsalogatta az első hóvirágokat.

10 perc gyaloglás után megérkeztünk a Móli pihenőhöz. Itt összetalálkoztunk egy másik csapattal. A padot mi foglaltuk el, itt megint

pihenőt tartottunk. Élveztük a napsütést, na meg a kilátást. Én a térképpel, meg a tájolóval ügyködtem. Irányszögeket mértem, helyzet meghatározást gyakoroltam.

A többieknek mondtam melyik hegynek mi a neve. Őket nem érdekelték a nevek, így magam örömére kerestem.

15 perc napfürdő után összeszedtük a csomagjainkat, magunkat és fürgén szedtük a bakancsainkat.

A kék jelzés egyszer csak lekanyarodik az erdészeti útról. Télen február 6-án itt simán

egyenesen ment a csapat, hála az elől haladók figyelmetlenségének. Pedig legalább 5 jel figyelmeztetett, itt le kell kanyarodni!!! Jót nevettünk ezt hogy nem lehetett észrevenni!

Csapatunk katonája jócskán előrement, majd bevárta a csapatot. Dobáljuk meg hógolyókkal! Jött Tinának az ötlet! Nosza mindenki hógolyókat gyúrt, és már repültek is! Átmentünk az Ötszögű réten ami tényleg öt szögű, majd

egy kis emelkedő, Palócki rétnél rátértünk a piros jelzésre ami felvezetett a Kis bükk

tetőre, Itt találtunk egy fekete bogarat. Megcsodáltuk majd irány felfelé a Vörös kő, Volt Felszabadulási emlékmű. Csodás kilátás tárult elénk! Szentendrei sziget, Tahitótfalu, a lábaink előtt hevert. Leányfalu már nem volt messze, gyorsan haladtunk lefelé. Egyszer csak egy patak bukkant fel mellettünk. Illetve egy szurdokban 15 méterrel alattunk. Nekem sem kellett több!

Lerohantam a meredek falon, majd belevetettem magam a fotózás örömébe.

Megáradt patak! Igen, ez kell nekem! Néhol térdig süllyedtem a sárba máshol bokáig a vízbe, párszor átugrottam a túl partra, majd végül

felszaladtam a gerincre. A többiek persze továbbmentek, így maradt a futás utánuk. Leérve Leányfalura hárman beültünk egy sörre, egy kocsmába, a többiek mentek fürödni. Engem VMárk eldobott a Margit hídig. Onnan Kinga lakásába mentem, összepakoltam majd rohanás a Nyugatiba. Kinga várt rám mosolyogva, visszaadtam a kulcsot vettem jegyet a vonatra, és hazautaztam.

2010.02.28. Pilis, Visegrád, Leányfalu

2010. február 27. Túravezetői tanfolyam első gyakorló túrája.

Kora reggeli ébredés után rohantam az 5:40-es buszhoz. 7 után pár perccel már a Moszkva téren álltam, a lóvém számolgatva. 210Ft meg egy BKV jegy. Reggeli rohanásban otthon felejtettem a bankkártyám, a lóvét veszek fel egy automatából projekt itt egyből megbukott. Mit tehet az ember ha ennyi pénz van a zsebében? Mire lehet elkölteni ennyi pénzt okosan. Vegyek pogácsát, esetleg pár zsemlét? A fenéket! Kávét! Ezzel az elhatározással, odamentem a Moszkva téri metró kijáratnál lévő büféhez, és picsájára vertem 200ft-nak.
Még szerencse pénz is maradt a zsebemben, kemény 10Ft. Hát ez busz jegyre nem fogja futni hazafelé, viszont a kávé nagyon jól esett. Szép lassan elkortyolgattam miközben néztem az embereket ahogy jönnek mennek. Mosolyogva felhívtam Anitát, hátha ki tud segíteni. Egy vérbeli tanfolyam vezető csak kisegíti ilyen slamasztikában a diákját.

Szerencsém volt! ő lett a nap mentő angyala. Osztálytársakkal 8 órakor indultunk Moszkva térről villamossal, persze ezúttal is elmaradt a lyukasztás, de volt 2000HUF a zsebemben! A végállomáson hat csapatra bomlottunk.

Kiosztásra kerültek a táj futó térképek, és nekiindultunk. A feladat

térkép olvasás gyakorlása. Nem nagy táv, összesen 3-4km viszont sűrűn nézzük a térképet. Én Anita csapatát választottam, hamár segített, ez a minimum. Szépen nyugodtanelmagyarázta hogyan kell a tájolót helyesen használni, térkép kulcs készletét, mire érdemes figyelni, hogyan tudunk tájékozódni szint vonalak alapján, meg egy csomó fontos dolgot amire egy vérbeli túra vezetőnek figyelnie kell.

Meghatározott pontokat kellett megkeresnünk, az első egy kicsiny kör volt a térképen. Valami mesterséges terep tárgy. Simán megtaláltuk!

A Nyéki hegy tetőn volt, egy számozott kővet

jelölt a térkép. A második pont valamikor fény korában adótorony volt. Következő pontot egy kicsiny keresztel jelölték. Katona sír. Ez sem okozott gondot.

Vadaskerti hegyen vártunk össze a többi csapatot. Mi voltunk a leggyorsabbak. Kitaláltuk gyakoroljuk a szint menetet. Lementünk pár szintvonalat, majd a magasságot tartva haladtunk irány menetben.

Megkerültük a hegy keleti oldalát majd vissza a csúcsra. Mikor visszaértünk a

többiek már ott voltak. Így lesznek az elsőkből utolsók. Itt Tama előadását hallgattunk elődeink munkásságáról. Milyen nehéz volt megrajzolni a térképeket, mennyi embert és milyen sok időt igényelt. Következett a Mátyás király vadaskert emlék hely.

Tama különböző tájolókat mutatott nekünk. Volt rosszul működő, precíz, és kevésbé precíz ketyere.

Következő állomás a Homok hegy. Itt viharos szél fogadott, meghatároztunk pár pontot amit utána térképen megkerestünk. Mértünk irányszöget, újaink ráfagytak a hideg szélben a tájolóra.

Utolsó állomás, a Libanoni cédrus felé vettük az irányt. Megérkezve tobozt leveleket gyűjtöttünk, majd elköszöntünk egymástól. Nekem jött az ötlet, fél egy van, gyerünk tovább! Anita, Peti meg jómagam maradtunk. Peti kapta a

térképet, gyakorlás gyanánt. A végére egész jól belejött, ügyesen elboldogult a térképpel. Visszaérkezve a villamoshoz beültünk a többiekhez egy kocsmába. Beszélgettünk, nevettünk ittunk egy-két sört eltöltöttünk egy órát kellemes hangulatban. Visszatérve Pestre szétvált a csapat. Mindenki hazafelé vette az irányt.

Operatőri suliban ismertem meg pár éve Kingát. Az első pillanatban elbűvölt a mosolygós mindig vidám lány. Örültem a találkozásnak, késő estig beszélgettünk jó hangulatban, négyesben egy belvárosi bárban.

2010. február 28. Túravezetői tanfolyam első gyakorló túrája.

2010. február 20-21. vasárnap

2010 február 21. Vasárnap. Éjjel háromszor pakoltam a tűzre, azonban reggelre csak kialudt. Hideg reggelre ébredtem. A többiek még húzták a lóbőrt, felvettem a kardigánom, majd belenéztem a bakancsomba. Volt benne egy kis meglepetés! Este lefekvés előtt szétnéztem hova teszem a bakit, azonban nem voltam elég alapos. Éjjel a menyezetröl csöpögött bele a víz. Kivettem a talpbetétet, váltózoknival felitattam amit tudtam. Megpakoltam a kályhát fával, majd a tűz csiholásán gondolkoztam egy pillanatot. Az öngyújtó Tinánál volt, nem akartam felébreszteni. Az asztal alatt volt gyufa, azonban kissé nedves volt, papírt pedig tegnap elhasználtuk. Őrült ötletem született! Levettem az asztalról a gázfőzőm, Kinyitottam a kályhát, nekinyomtam egy pici parázsnak a gyufát, és már égett is a főző gázrózsája. A főzőt belenyomtam a farakás közé, és már égett is a tűz, pár perc alatt nyomta a meleget! A bakancsomat rátettem a platnira száradni, amíg reggeliztünk, összepakoltunk. Kaja után

elbúcsúztunk a barlangtól és gyalogoltunk Bánkút felé. Pár perces gyaloglás után meseszép látvány várt ránk, mihelyt kiértünk a fák árnyékából. Gyönyörű napsütés, meseszép kék ég! Megbabonázva álltunk, szinte száj tátva bámultunk! Ilyennek csak tavasszal látni a tájat. A hó fehérre rajzolja fákat, felette mélykék színben pompázik az ég, itt ott pici fátyolfelhővel tarkítva az égboltot. Miután kigyönyörködtük magunkat, Tar kő felé vettük

az irányt. Felfelé haladtunk, elhaladtunk a kedvenc fám, majd az Őserdő mellett. Kíváncsi voltam! Tudtam ezúttal szép kilátásban lesz részem, izgatottan tettem meg az utolsó métereket, Kilepve a fák takarásából leesett az állam a látványtól! Hűűűűű.... ez gyönyörű!!

Igen megtört a jég! Ez lenyűgöző! A lábam előtt hevertek a hegyek, az északi oldalon fehérek, a délin szürkék. Győnyőrű kék ég, fehér

pamacsokkal, meg nagy gomolyfelhőkkel tarkítva. Persze gyönyörű, vakító napsütéssel! Pár perc csodálkozás után elővettem fotó masinám.

Három kattintás után hideg zuhanyként ért a gépem csappanása. Lemerült az akku! Kész vége, ennyit a képekről. Basszuskulcs! Ez nem lehet igaz! Itt álok idén télen egyedszerre, és pont most nem tudok fényképezni! Persze mikor köd, hóesés, hóvihar volt akkor működött.

Kivettem az akut, majd visszatettem. Láss csodát! Négy kattintás! Megint kivettem, kicsit melegítettem a kezemmel, majd három kattintás. Vissza sem néztem a képeket, takarékoskodtam a kevés energiával ami az akkuban volt. Bekapcsolás elölt komponáltam, majd gyors kattintás. Sikerült egy-két szép képet lőni. Amíg fényképeztem, addig Mate sms-t küldött. Ilyen panoráma mellett megjön az étvágy. Megettünk egy-két szendvicset, ettünk ittunk, felvettük a zsákjainkat és elsétáltunk az OKT jelzésen Bánkútig.

Szinte sehol sem álltunk meg. Bánkúti menedékházban rendeltünk levest, közben töltöttem az akkumulátort. Fél óra pihenő után Matéval elsétáltunk a Petőfi kilátóhoz, ami a Bálvány hegy tetején van. Lenyűgözött a kör panoráma amit láttunk! Itt már nem kellett takarékoskodnom a képekkel! Lőttem rendesen, kb 20 percet maradtunk. Visszasétálva a menedékházhoz, kocsiba ültünk, Lillafüred, Miskolc felé hazafelé indultunk. Utunk a Bükktől délre vezetett, itt még egy csodát láthattunk a kocsiból. Naplementében, a horizontból kiemelkedő Fennsík látványa záró képként megkoronázta a hétvégét.

2010 02 20-21 Bükk, Barlangszállás, Bánkút, vasárnap