Mátra és a Závoz-völgy na meg a bérc és a behavazott Kékestető

A Mátra déli oldaláról Domoszlóról indulva felgyalogoltunk a bércre

Található egy hegység hazánkban, ami kiemelkedik a többi közül. Na persze nem csupán magasságában, hanem valahogy minden magyar ember vágyik legalább egyszer a csúcskövét megpillantani élete során.

Túránkat ezúttal a Mátra déli oldalán 97 km-re Budapesttől kezdjük. Az Árpád-kori település, Domoszló az indulási pontunk. A település egyik dombtetején messziről látszik a római katolikus templom, amit érint a Mária zarándokút.


Északi irányban, mielőtt elhagynánk a települést,  egy régi tekerős kút áll az ösvény mellett. A fák árnyékában kezdődik -vagy ha a másik irányból nézem- végződik a Závoz-völgy. A mi esetünkben kezdődik, de nem csupán a völgy, hanem a túra nehezebb szakaszai is.

A turistaút a meseszép völgy alján, a patak mentén vezet, amit többször is keresztez. 

Felfelé haladva kissé szurdokszerűvé válik a völgy, a patak felszínét vastag jég borítja, amit csupán a zubogók vad csobogói törnek meg.

A túráról készült videó megtekintéséhez kattints az alábbi képre:

A völgyben továbbhaladva megállásra késztetve a természet érdekességeire, látványaira fogékony látogatókat. A zubogókat több helyen gyönyörű jegesedések pompás formavilága varázsolja szemet gyönyörködtető gyémánt világgá. 

Lentről a hegy lábától a plusz 2-3 fokból szemlélve úgy gondolnánk egy hópihe sincs a hegyen, pedig itt 1000 méteren már a levegő is mínusz 2-4 fokos. Nos, a meleg bakancs, kamásli, polár pulcsi és széldzseki kesztyűvel elengedhetetlen kellék. 

Végezetül pedig nézzük, mi köze van a kecskéknek a Mátrához. Csupán annyi, hogy a hegység lábánál néhány gazdálkodó finom kecskesajtot készít. Arrafelé járva érdemes felkeresni a termelőket.






Fotóalbum megtekintéséhet kattints az alábbi képre.

Mátra és a Závoz-völgy na meg a bérc és a behavazott Kékestető

Horvátország hegyei Risnjak, második rész

Kedd reggel 6-kor mennydörgésre ébredünk. Igazi magashegyi vihar tombol, 60-70km/h-s szél, villámok és zivatar! A felhők száguldoznak az ajtó előtt, az indulást el kell halasztani, ebben az ítéletidőben elindulni életveszélyes. Visszabújok a hálózsákba, és alszom még egy kicsit….

Egy régi indián megfigyelés alapján, a magashegyekben, ha reggel vihar van, várni kell 10 óráig. Addig kiderül, milyen idő lesz. Nos, ez a mi esetünkben bevált! A felhők felszakadoznak, a szél gyengül és néha a napot is látjuk. Ebédelünk és délben már annyira jó idő van, hogy el is tudunk indulni. 

Azonban a napi tervünket módosítani kell! A bokám egész jól van már, viszont a vihar miatt elcsúsztunk időben. Így legyalogolunk a kocsihoz, ami a Platak menedékháznál várakozik és irány a tengerpart! Egy kis fürdőzés, ha már Horvátországban vagyunk. Este átgurulunk a szurdokhoz vezető út kezdőpontjához, ami a következő napi tervünk.

A felhőket elnézve délután ismét várható futó zápor, zivatar. Ha már itt vagyunk megyünk, a döntés megszületett. Bízunk a tengerparton jó idő fogad minket. Másfél óra gyaloglás a Platak menedékház, majd irány Rijeka, pontosabban a külvárosi rész. A kikötő után parkolunk, le a textilt, fürdőruha fel és már csobbanok is a kellemes hőmérsékletű vízben.

Sziklás tengerpart, gyönyörű tiszta víz, kikötő és gomolyfelhők. A nap sugarai sávokat rajzolnak az égre. A legjobb idő egy kiadós úszásra, 200 métert úszom befelé, a hátamra fordulok és élvezem a sós tengervízben a szelíd hullámok ringatását.

Csak cápa ne úszkáljon errefelé, villan át a fejemen. De amilyen gyorsan jött a gondolat, olyan gyorsan távozik. Kicsit lubickolok még, megfordulok és tempózok kifelé a part felé. Mezítláb vagyok, így a part közelében figyelek, nehogy rálépjek egy tengeri sünre. Igen kellemetlen lenne.

Anita a parton pancsol, csak a lábát lógatja a vízbe, neki a 22 fokos víz még hideg. A nap szép lassan alábukik a horizonton, narancssárgára festve az égboltot. A levegő gyorsan hűl, amint a napsugarak már nem melegítenek. A sós tengervizet szeretnénk lemosni, azonban a parti zuhany nem működik. Megszárítkozunk felöltözünk, bakancsot húzunk és irány a holnapi túra kiindulópontja.

Sötétben érkezünk az éjjelt a kocsiban töltjük. Valahogy nincs kedvünk sátrat állítani, pedig kényelmesebb lenne. Ezúttal a lustaság győzedelmeskedik.

Reggel az első napsugarak ébresztenek. Gyorsan reggelizünk fogmosás és indulunk a Mudna Dol szurdok felé. Elnézve a hegyek feletti sötét felhőtakarót sejtjük, nagy valószínűséggel szárazon nem ússzuk meg a mai napot.

Akkor gyaloglás, makadámúton, villanypásztor mellett átjárót keresve, bozótos mellett, pontosabban keresztül rajta mert ott vezet a szűk ösvény. A levegő jó meleg és még párás is, amikor alig kap levegőt az ember. A lábam fásliban, a bakancs szorosan befűzve, szerencsére a két nappal korábbi félrelépés, pontosabban részleges szalagszakadás már egész rendbejött. Igaz vigyáznom kell a lépésekre, de már közel a saját tempómban tudok haladni.

Amíg ezt leírtam már meg is érkeztünk a szurdok bejáratához közeli réten álló útbaigazító táblához. Ha kételkedtek nézzétek meg a fényképet! Ott a táblán a felirat. Innen egy rövid szűk ösvény vezet a szurdok bejáratát jelző táblához.

A tábla után, köves patakmederben haladunk, olyan mint egy átlagos patakmeder. Széles völgyben folyik a víz, a fák lombkoronája összeér a patak felett. Pontosabban a meder felett, mert most ebben az időszakban víz az nem folyik benne. Viccelődhetnék, egy régi szakállas viccel. Honnan ez a sok kő? A patak hozta ide. Oké, de hol a patak? Elment kőért.

Na viccet félretéve, az útbaigazító táblára a tisztáson, nem véletlen írták a „canjon” feliratot. A meder lassan változik, a két oldalon 40-50 méterrel magasodik a szurdok sziklafala fölénk. A kövek itt már nagyobbak, kerülgetjük őket.

Már párszor leírtam a receptet, ha valaki szeretne egy izgalmas szurdokvölgyet készíteni a kertjébe. Első lépés: végy egy mészkőhegyet, ha nagy kerted van, akkor egy egész mészkőhegységet. Abban jobban mutat a mély szurdok. A tetejére tegyél egy forrást, és várj pár millió évet, és már kész is a szurdok. Lehet dekorálni is ízlés szerint! A sziklafalakra mohát, páfrányt, egy-két fát a magasabb kiálló sziklákra, szóval csak kreatívan!

A mi szurdokunk vonalvezetése két oldalon meredek sziklafal, kanyon jellege 8 pontos. Anita mosolyogva viccel, lehet egy sziklafal lesz a végén, és mehetünk vissza. He-he jó vicc! Ha ott lesz, megmásszuk! Vissza nem fordulunk!

Kicsit gyalogolunk, egy nagy követ megkerülve, jön a meglepetés! A sziklafal ott magasodik előttünk, a teteje cirka 20 méterrel lehet magasabban a kobakunknál!

Miután kiolvadt az arcunkra fagyott mosoly, odagyalogolva látjuk a sziklába vasalt utat, amin kényelmesen felmászunk a felső részre. Persze ezt leírni egyszerű! De ott menni felfelé a vasalt úton kötélbiztosítás nélkül 20 méteres magasságban, mikor csak az ügyességében bízhat az ember, elég szívdobogtató érzés.  Az adrenalin erre a napra már benne van a vérünkben!

Az utolsó létrafok után, egy jakuziban találjuk magunkat. Ha most itt folyna a patak, nyakig csúsznánk a vízbe, majd egy vízesésben kellene felmásznunk pár métert. Más út nincs a továbbhaladásra, ezúttal azonban száraz lábbal mászunk ki a medencéből.

A szurdok ezen a szakaszon összeszűkül, a szűk járatot átérem a két kezemmel. Az erózió megtette áldásos hatását! Kilazította a köveket a falból, egy sziklaomlás esetén innen, ebből a szűk járatból nincs menekvés! Ezért csendben lépkedünk, nehogy meginduljon egy-két kő. Egy nagyobb szikla legurult egy lankásabb helyen. A derék vastagságú fákat úgy döntötte ki, mintha fogpiszkálók álltak volna az útjába. Pedig nem magasabb a kő, mint én a magam 172 centijével.

A kanyon még tartogat meglepetést számunkra! Az előttünk álló utolsó szakaszon a sziklába vasalt, abból kiálló betonvasakba kapaszkodva tudunk továbbhaladni. Már ahol ez még megvan, mert az víz és a törmelék ezeket sem kíméli! Egy-egy nagyobb zivatar után itt hatalmas erővel zúdul lefelé a víz. Most jó hasznát vesszük a sziklamászó tudásunknak.

A kövekről mohák lógnak, a természet nagy túlélői, nagyobb repedésekbe kapaszkodva gyökereikkel dacolnak a természet elemeivel. A fák ilyen körülmények között is találnak életteret maguknak.

A legfelső szakaszban a szurdok árokká zsugorodik, majd kiérünk a fák világából, a tűző napsütésre. Innen fentről visszatekintve, látjuk a szurdokot, amint végighúzódik a hegyek között. A fűszálak ezreivel zöldre festett hegyoldal, a gyenge magashegyi szélben lengedező, tengernyi fűszál látványa, a sötét gomolyfelhők, amint komótosan úsznak az égbolton, a lankás hegytetők közötti völgyek, amit sötétzöld színű lombhullató fák töltenek ki. 

Ez az a panoráma, ami arra csábít gyere, heveredj le és pihenj, ne is menj tovább, hová mennél!? A csábításnak nem tudunk ellenállni, amint találunk egy árnyékot adó fát, meg is állunk ebédelni, azonban nekünk egy erdő közepén kidőlt fa adja az asztalt, a székünk pedig egy kisebb kidőlt farönk.

Hát igen, a panorámát feláldoztuk a kényelem oltárán. Tűző nyári napon ebédelni nem épp a legkellemesebb, de itt a hűs árnyékot adó fák között, mégiscsak jobban esik az étel.

A kései ebéd után továbbhaladva, a Hahlic menedékház felé gyalogolva a fűvel borított lágy vonalvezetésű hegytetők látványát, a gyülekező egyre sötétebb és mélyebbre ereszkedő gomolyfelhők teszik teljessé, némi aggodalomra adva okot.

Felérve a Dnic csúcsára a szél iránya megváltozik. Már sejtjük, nagy valószínűséggel lefelé menetben esőt kapunk. Sokat nem is időzünk a sziklás csúcson, irány a menedékház!

A házhoz érve látjuk, ezúttal nincs itt senki, hétköznap hétfő lévén ezen nem lepődünk meg. A ház komfortos faház, padokkal és forrással. Mi a padoknál pihenünk, eszünk pár falatot. Egy szürke felhő kúszik be fölénk szép csendben, és már csöpög is az égi áldás. 

Ideje indulni! Csomagolunk és szedjük a bakancsinkat! Ha szerencsénk van lentebb ereszkedve megúszhatjuk! Bő negyed óra ereszkedés után a szemerkélés abbamarad, csupán a völgyből felkúszó felhőtől a látótávolság 5-10 méterre zsugorodik. Szerencsére az ösvény jól követhető, a tájoló mutatja az irányt. Elérve a lombkorona szintet a fák között egy mennydörgés és ismét rákezd az eső! Gyorsan előkapjuk az esőkabátokat, épp magunkra terítjük, mikor rákezd úgy istenigazából! Ezt kifogtuk! Szerencse, hogy nem a gerincen, nyilt terepen kapott el minket! 

A vihar közepe mellettünk halad el, a villámok így kicsit arrébb cikáznak! Az esőcseppek kopognak az esőkabáton, a szél is felerősödött hirtelen, a fák védelmében vígan gyalogolunk, azonban kiérve egy nyílt szakaszra már érezzük a vihar erejét!

A kocsihoz érve leizzadtan azon gondolkodunk le kellene zuhanyozni valahogyan. Anita nagy ötlete, álljunk ki az esőre! Uccu, esőkabát le és már fürdünk is a meleg nyári zivatarban! Egy kis szappan, törülközés és már babaillatúan kocsikázunk tovább a következő napunk kiinduló pontjához.

Innen már csupán összefoglalom. Este 7-től esik, de rendesen egész éjjel az eső. A kocsiban alszunk, a francnak sincs kedve sátrat állítani. Reggel még mindig esik, így a délelötti rövid túrát kihúzzuk, hazakocsikázunk. Itthon délután a verőfényes napsütés és 30fok fogad minket Sümeg váránál. 

Egy kis várnézés, egy pizza és irány Sopron, könyveket veszünk fel és Pest a célpont. Másnap már indulunk Erdélybe könyveket vinni erdélyi testvéreinknek.

2011.06.04-08. Horvátország, második rész

2011.06.04-08. Horvátország hegyei Risnjak

A legtöbb embernek Horvátország hallatán a csodás tengerpart jut eszébe. Azonban a tengerparttól pár kilométerre találjuk a Risnjak nemzeti parkot, 1500-as hegyekkel, ahol gazdag élővilág fogadja a turistát. Farkasok, medvék, vadmacskák és a hegység névadói a hiúzok is élnek itt szép számban.

Ezúttal ide tartunk, ezt a csodás világot járjuk be, ha nem is teljes szeltében-hoszában, de egy részét biztosan megismerjük. Három nap sátras vándorlást terveztünk Horvátország e csodás szegletében.

Budapestről ketten indulunk Anitával szombat délelőtt 9 körül, pár óra kocsikázás után este 17:00-kor parkolunk a Platak menedékháznál. Nem vettük sietősre a figurát, megálltunk itt-ott amott, nézelődni kicsit. A házban a helyiekkel beszélgetünk próbálunk információt szerezni a szállásként kinézett egykori katonai bunkerről, meg a már nem működő menedékházról fent a Snjeznik csúcsa alatt kicsivel. A felszolgáló készségesen segít, majd segítségül hívja a pultnál ácsorgó az itteni hegyeket többé-kevésbé ismerő középkorú urat. Negyed óra beszélgetés után, elkortyoljuk a sörünket, kávénkat, hátunkra kapjuk a hátizsákot és nekilódulunk a hegyeknek!

Kicsit elcsúsztunk időben, de nincs olyan messze a hegycsúcs. 4km gyaloglás vár ránk 400méteres szinttel, nagyjából másfél óra szépen kényelmesen, még világosban simán felérünk. Gyönyörű erdőben vezet utunk, előbb egy makadámúton majd ösvényen gyalogolunk. Pár nappal ezelőtt esők áztatták a vidéket, az út kicsit sáros. Lepillantva egy friss medvelábnyomot találunk, a bundás épp az ösvényen gyalogolt előttünk, lehet csak pár perccel hamarabb. Csupán reméljük, a medve már arrébb cammogott, találkozni nem szeretnénk most vele. Én megyek elől igyekszem jobban szemlélni az erdőt, kicsit hangosabban beszélünk vegyen csak észre a bundás, és legyen ideje kikerülni minket.

19:45-kor már a csúcs alatti útbaigazító táblánál álunk, amire 25 percet írtak. Feltekintve az égre szürke felhőket látunk közeledni a tenger felől. Ez nem néz olyan jól ki! Ebből lehet égi áldás! Két kattintás a fényképezőgéppel, és indulunk. Előbb sziklás, majd igen meredek szakasz következik. Elérjük a határt, ahonnét csupán fű és kő övezi az ösvényt. 

Amint kiérünk a fák alól, már látjuk, mi van felettünk. A hegy beleveszik egy szürke felhőbe, amiből szemerkélni kezd az eső. Így jóval a naplemente után, ez igen rosszkor jött! Eddig ráértünk, most azonban a hirtelen jött sötétedés, és köd siettet minket! A teljes sötétig talán 10 percünk maradt, ennyi idő alatt kell megtalálni a házat! Megbeszéljük gyorsan, az ösvény jól követhető, ezért előremegyek, a legmagasabb ponton találkozunk!

Az ösvényen kilépve gyorsan haladok felfelé, azonban a szemerkélő esőben a köves, sziklás rész már lelassít. A fehér mészkő csúszik, minden lépést meggondolok! Azonban az idő szorít, esőkabátot sem veszem elő, arra most nincs idő! Már alig látok valamit, a látótávolság már 10 méteren belül van. Nagyon gyorsan sötétedik, ez a felhő jól kibabrált velünk! Fontolgatom elővegyem e a lámpát, de ebben a ködben nagy hasznát nem venném. Ránézek a térképre, itt van a közelben, a csúcs alatt kicsivel. Ha ez lenne itt a csúcs, akkor ott kellene lennie a háznak. Elnézek oldalra, mintha egy tető sziuletje lenne pár méterrel lentebb.

Ez lesz az! Csak le kell ereszkednem pár métert, megyek is lefelé, kamera kezemben, közben kommentálom az eseményeket! "A kövek csúsznak az esőtől, elég egy rossz lépés és az ember kitöri a bokáját!" Amint ezt kimondtam megcsúszok, a hátizsák oldalra kilendít, talán fél méter csúszás után szerencsétlenül megakad  a bakancsom egy kiálló kőben, és egy reccsenéssel magam alá fordul a bokám! A fájdalom belehasít a lábamba, mintha szét akarna repedni, pár pillanat múlva érzem, kezd feldagadni! Leveszem a hátizsákot, rövid időn belül az éles fájdalmat felváltja a lüktető érzés, és egy tompább fájdalom. A ház megvan, most már csupán valahogyan vissza kell mennem a csúcsra, Anitával ott kell találkoznom, ha itt maradok elsétál felettem, ebben a ködben, sötétségben észre nem venne. Egy lábbal, két kézzel kapaszkodva felmászok a meredek sziklán.

A két perces út majd 10 percembe kerül, de felküzdöm magam, épp jókor! Talán fél percet lihegek, mikor meglátom Anitát a ködből előbukkanni. Elmesélem mi történt, nem akarja elhinni! Azt hiszi szívatom, de mikor meglátja, nem birok rálépni rádöbben, itt most tényleg baj van! Lefelé út kicsivel könnyebben megy, de szorítom a fogam, a ház teraszán felállítjuk a sátrat, leveszem a bakancsot. Egyből láthatóvá válik mi a történt! Ekkora mázlit! 

A drága bakancs megérte a pénzt! Részleges szalagszakadással megúsztam! Bele sem merek gondolni hogyan nézne ki a bokám, ha túracipő lett volna a lábamon, ami nem fogja a bokát! Igaz feldagadt, kicsit bevérzett de ha rögzítem, és nem billen meg oldalra, még járni is tudok. Elő a csodakrémet, egy kis woodoo kezelés, és már készítjük is a vacsorát! 

Eszünk és alvás! Holnap túra, ha már ennyit utaztunk, szabit vettem ki akkor menni akarok! Ja és mellékesen a felhő talán 15 perc alatt továbbállt, csillagos égbolt alatt ettünk és csodáltuk a kilátást.

……………………………………………………………………….

Hétfő reggel nyújtózkodom, megmozgatom a lábam, egész jó! Felöltözöm, fásli kerül a zoknira, majd bakancsot húzok a szárát jó szorosra, fogja csak a bokám! Teszek egy két próbalépést. Hát nagy túrát mára nem kell tervezni! Elég lesz két heggyel arrébb lévő volt katonai támaszponthoz elgyalogolni. Minden felesleges felszerelést eldugunk a törpe fenyvesben, csupán a legszükségesebb cuccok maradnak a zsákjainkban.

Reggeli után nekiindulunk, fel a Snjeznik csúcsára, ami pár méterrel a ház felett van. A bokatörős uton megyünk fel, minden második lépés fájdalmas. Mire felérek, bemelegszik a lábam, a kilátás pedig kárpótol minden szenvedésért. Amerre nézünk mindenfelé hegyek, sziklák és gyönyörű erdők, amik egészen a csúcsokig kúsznak fel a hegyekre. Az égbolton gomolyfelhők gyülekeznek, komor hangulatot adva a tájnak. 

Ez a hegytömb a Dinári Alpok hegyláncainak része, valamint elválasztja az Adria és a Fekete-tenger vízgyűjtő területeit. A legmagasabb pontja az 1528 méter magas Veliki Risnjak, ami ott magasodik előttünk, pár óra gyaloglásra.

Akárcsak a Dinári Alpok hegyláncainak nagy részére, a park hegyvidékére is a mészkő és a dolomit jellemző, amelyet különböző formákban láthatunk, mint a víznyelők, kavernák, sziklafalak. Mivel a mészkő nagyon porózus, a vidéken számos forrás és vízfolyás található.

Kigyönyörködtük magunkat, irány lefelé a nyeregbe, majd a két heggyel arrébb lévő egykori katonai bázis. A szél felerősödik a felhők a völgyből felmásznak a hegyoldalon, majd a nyereg túloldalán alábuknak. Visszatekintve a csúcs a menedékházzal, már felhőbe burkolózott. Mi még épp elkaptuk a szép kilátást!

Fájós lábbal közel két órás gyaloglás után jutottunk el a támaszponthoz. A kerítés már csupán imitt-amott van meg, a kapu tárva-nyitva könnyedén besétálunk. 

Egy több emeletes ház, ami valószínűleg a katonák lakhelyéül szolgált, most felújítás alatt áll! Lehet menedékházként szeretné valaki üzemeltetni.

A támaszponton szétnézünk, a lokátorok egykori helye kiváló menedékként használható, szél és esővédett! Csupán kicsit kemény az alvás a beton ajzaton. A kilátás viszont lenyűgöző, látjuk a Snjeznik magyarul, Hóhegy 1506 méteres csúcsát, ahol az ideiglenes táborunkat hagytuk.

Pár lépéssel a hegytetőtől pár szellőzőt találunk, alatta pedig egy bunker bejáratát. Kicsit bemegyek a sötét folyosóba, egy függőleges járatban lemászok aminek az aljában két-hárométeres, valószínűleg esővíz áll. Beleesni igen kellemetlen lenne! Épp be tudok száraz lábbal lépni a vízszintes folyosóba. Pár 10 métert haladok majd visszafordulok, pedig sok érdekesség lehet arrébb. De inkább visszamegyek.

A bázis után irány visszafelé a Snjeznik, de egy másik úton, így egy csúcsot útba ejtünk, ahová kis sziklamászás árán tudunk feljutni. A kilátás itt is pazaer, pihenünk kicsit, csodáljuk a hegyeket, mi mást is csinálhatnánk! A Snjeznik ott magasodik nem messze, de 200 méterrel magasabban, és egy mély völgy van köztünk. Tehát előbb lemegyünk, 100 méter szintet, aztán jön az emelkedő.

Pár kép erejéig időzünk negyed órát majd indulunk. Lejutunk a völgy aljába ahol egy barlangra leszünk figyelmesek! A szélére merészkedve ámulunk a mélységén, kötél nélkül bele nem tudunk menni, beleesni pedig nem szeretnénk. Megcsodáljuk majd szedjük a lábunkat, indulunk fel a Snjeznik csúcsára ahol az éjjelt fogjuk tölteni.

A felfelé vezető út meredek, az erdőt hamarosan felváltja a törpe fenyves. Itt a turista utat nem nagyon tartják karban, rendesen benőtte a fenyves, szó szerint átvágjuk magunkat rajta. Felérve csúcsra már csupán pár méter a ház. Kicsit szétnézek, a ház körül. Az alsó részen, a terasz alatt, valaki leszakította a téli menedék ajtaját, így bevackoljuk magunkat.

Bent egy emeletes ágy fogad minket, az alsó szintet foglaljuk el, a felsőre kiteregetjük a ruháinkat száradni. Előkerül a gázfőző és már készül is a vacsora. Eszünk iszunk majd naplemente megcsodálása után alvás. A vasajtót kötéllel rögzítem, nehogy egy medve meglátogasson éjjel minket. Az étel illata idecsalogathatja, így viszont nem tud bejutni. A bokám bedagadva, felpockolom így talán reggelre lemegy a duzzanat.

………………………………

Kedd reggel 6-kor menydörgésre ébredünk. Igazi magashegyi vihar tombol, 60-70km/h-s szél, villámok, és zivatar! A felhők száguldoznak az ajtó előtt, az indulást el kell halasztani, ebben az ítéletidőben elindulni életveszélyes. Visszabújok a hálózsákba, és alszom még egy kicsit, talán 10 után tudunk indulni...

Folyt. köv....

2011.06.04-08. Horvátország, első rész